Verseskonyv-versek

Kategória Szonettek

Szonett versek, szonettkoszorú. Amatőr és klasszikus szonettek.

Szonettkoszorú az EMBER emlékére

1. LEJTŐN Percként illannak semmivé az évek,  a csúcsról csalódottan térünk vissza, elfáradt útjától a büszke lélek, a távolság tetteinket beissza. Most támaszt keres, mibe kapaszkodva lejtején többé nem féli a járást, visszhangot, kinek bátran panaszkodna: vár egy távoli, rég elhalt kiáltást. Mert elérte célját,...

Tovább...
 
   

Zsuka a tengeren

I. Opál tükrökön villognak a fények. Hullámok taraja között repülnek vad madárfelhők,mintha pihenőből reppentek volna egy csendes körből. A kékülő horizonton elidőz a napfény,mint kétezer fokos gőz. S az Idő átöleli az aranyló arcú kislányt,amint a tűz alól kilép és emelkedik a magasba a hegyek fölé,hogy érjen...

Tovább...
 
   

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon. Görnyedve várom télen a szobámba, a tűz körül álmodva csüggeteg, lángóceánját képzeletbe látva, mely semmivé hamvasztja a telet. S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül s zöld pártadísze...

Tovább...
 
   

A tavasz

A tavasz immár kalapját emeli S meghajol előtte a vacogó tél is. Kedves vendég a lassú léptű vándor Ő nem pihen, a földre vásznat varázsol. Fest zöldet, hogy érezd a fű illatát Meg lilát is, hogy meglásd az orgonát És rajzol föléd átlátszó szirmokat Mert tudni kell,  naponta hálás miért vagy, És ha leejti kezéből a ceruzát...

Tovább...
 
   

A magyar paraszt

Csak akkor látod őt, ha szürke éjjel száguld tovább gőzvasút veled, s a hajnal mérgező lehelletével leng tejszinűn az alvó táj felett. Merengve megy előre, méla, álmos, lovát magára hagyja, szántani, olykor kitárja karját, mint a táltos, csillognak inge hószín fodrai. Roskadt inakkal lassan ballag aztán, bölcs mélabú...

Tovább...
 
   

Költőverseny Füreden (Faludy győztes verse: “Égi logika” )

Kilencvenéves költőm, aki ma is ifjan szemléled sorsunk útjait! Ha bajt látsz,ma is szólsz, régi ismerős! (Vigasztaló, jövőt látó ős.) Füred győztese, drága öreg költőm! “Égi logika” szerint a jövőt felidézed: “Nem hat az agyra a tévé! -mondtad, ” a világ a verset feledé. Abba maradt, mi századokig...

Tovább...

Szonettkoszorú 14.

Fölébredek, s rájövök, hogy álmodom. Újra reggel van, megint útra készen, A napra a világot csak ráhagyom. Szórja boldog fényeit, szórja szépen. Kék és lila ruhás emberek sürögnek, ők e tájnak csiszolatlan szobrai, Kik a kis fénynek titokban örülnek, De sietnek, s ki nem tudják mondani. Az utcákon most gyermeki fény maradt,...

Tovább...