Stanza a magányról

Csóktalan hálót fon körém az este,
Rám nehezül, mint súlyos ballonkabát.
Társtalan szívem csak hűen szerethet,
Így bolyongok immár három éve már.
De rám találsz, ha így írták az égre
S hosszúra nyúlnak majd az éjszakák,
És ezernyi ölelésben szűnik meg a tér,
Az a mindent feloldozó, édes szenvedély! Tovább...