Verseskonyv-versek

Kategória: Szabadvers, próza

Szabadvers és próza. Amatőr szabadversek, prózák.

Hajnal

Fáradt égbolt, kicsiny cseppek.
Szunnyadva figyelnek.
A madarak kint csivitelnek.
A Föld illata, virágok nyílása.
És jön a fény.

Átszivárog az égbolton, mint a szivárvány színei eső után.
Dobog a szív.
Egyre gyorsabban ciripelnek kint a tücskök.
A Nap sugara.
Hajnal.

Egy szó. Melyet elmondunk egymásnak százszor.
Egy érzés.
Tovább...

Tovább...
 
   

Kisbene gondolata

Sokan sok szépet tudnak leírni vélt vagy valós szerelmekről, életekről, emberekről,

de mind csak vágyódás, az elérhetetlen keresése, a miértekre fellengzős válaszok.

Kinek anyja nincs, tudja, a világ nem fénylik úgy ahogy csiszolják, s a Hold is megvetőn néz.

A napfény csöpöghet arcodra, mint az édes méz,

azért te otthontalan
Tovább...

Tovább...
 
   

Lucidum intervallum

Sokszor üzen még. Visszaköszönve,
csöndben ölelve a véghetetlen kérdést,
míg állok – látszólag – kihúzott derékkal,
mint kiről lepereg, mert így kell,
hogy legyen, s nem nézem, hogy
falják fel egymást a politikus arcok,
harcuk démoni táncában miként
roskadok össze, és fejem lehajtva
szembesülök azzal, hogy nem én
Tovább...

Tovább...
 
   

Csillagok

Most még csak szavak és félmondatok, de holnapra már egészek lesznek.
Az idő oly hosszú és mégis rövid.
A fellegek oly távol vannak.

Elérni én sohase fogom, de a csillagok fénye bevilágítja ablakom.
Átszivárognak az ezüst cseppek a falon.
Néha a csend moraját a vonat halk füttye szeli át.
Látom arcodat.

Ahogyan mosolyogsz.
Ciklusok
Tovább...

Tovább...
 
   

Bocsánat

Én igazán nem akartam megbántani senkit. Én csak barátokat kerestem, s közben a meglévőket veszítettem el. Kerestem, és nem találtam senkit… Ott állt előttem… Nem láttam… Vakon keresztül gázoltam rajta, miközben azon bánkódtam, hogy engem senki nem vesz komolyan, hogy rajtam gátlás nélkül keresztülgázolnak! S lám…
Tovább...

Tovább...
 
   

A lány

A lány csak ment némán. Nem nézett, nem látott semmit és senkit.
Nem hallotta a körülötte lévő utca forgatagának  zaját. Nem tudta merre jár, mit tesz, csak ment, ballagott lassan és némán.  Magányosan. Nem vette észre az emberek idegenkedő arckifejezését sem, amivel ránéztek és azt sem, hogy ha tehetik, messze kikerülik
Tovább...

Tovább...