Verseskonyv-versek

Kategória: Szabadvers, próza



Düh

Csapdos és mardos, dühös és álmatag, viharok tengere nem enged, megragad
Mondd, hogy már elég mondd, hogy vége már, hogy csillapodjon, de ő csak dühösen
Vadul kiabál,
Mennél  már de nem ereszt, kapaszkodik, lehúz, te , mint aprócska atom, feladod, mint gyenge túsz.
A dühöngő, zúgó óceán partján te vagy csak meg a víz, mely oly Tovább...

Madarak

Álnok keselyük lakmároznak testemen.
Könnyeznek, mintha fájna nekik amit csinálnak.
Miközben karmaik mélyen az eleven húsba vájnak.
Hazug barátok, hazug madarak, isten házába bújnak, ott imádkoznak.
Ők azok kik önmaguknak is hazudnak.
Barátkoznak, meleg takaróval takarnak, miközben szívembe éles kardot nyomnak.
Nem kellettek, Tovább...

Ígérd meg, hogy soha, soha nem leszel boldogtalan

Ígérd meg, hogy soha, soha nem leszel boldogtalan
Abban a világban, ahol a lányok térdeit eltakarta vastagon a több rétegű durva szövésű ruha. Igen abban a világban kellett élnie két egynemű gyermeknek, akik már igen korán tudták mi az igaz szeretet. Tudták, hogy abban rossz nem lehet, hogyha az ember tiszta szívéből szeret.
  Tovább...

Pergőtűz a Don-kanyarban

Ziu… fűűűű… zz… zz….
A lövedékek, sivítottak, zizegtek, gellert kapva ki tudja merre mentek. Csak úgy belecsavarodtak az életbe, emberek testébe… Váratlanul jöttek, mindig…
1942. január 11. –e volt és már esteledett, sötétedni is kezdett, amikor a bunkerben meghozta a döntést vitéz Beregfalvy Edömér főhadnagy, Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 2 látogató.

Kövess minket