Verseskonyv-versek

Kategória: Lovasi András



Lovasi András/Lackfi János: Régi erdő

 
Egy régi erdei fotó,
nincs rajta híd, nincs rajta pad,
semmi, hogy mondd: no nézze csak,
itt ült, ott állt, álltál magad.
Nincs rajta más, mint fa, fa, fa,
kicsik, nagyok, közepesek,
aljnövényzet, kóró, nem is
legdúsabb vagy legnemesebb.
Régi erdő. De mért nem új?
Azért, mert fekete-fehér?
Ki mondja, hogy a régi jó
fák közül Tovább...

Lovasi András/Lackfi János : Babzsák

 
Bennem mennyi ócska vágy van
S mennyi vád van ellenem,
Mindet le kellene ráznom,
El kellene ejtenem.
Mégis bennem úgy csörögnek,
Mint babzsákban a babok,
Üzengetik már a rögnek,
Miféle sárból vagyok.
Ágyba kell engem temetni,
Tán reggelre kikelek,
Bár mag bennem van seregnyi,
Akad itt elég gyerek.
Földön van utódom bőven, Tovább...

Lovasi András: Kerthelyiség

 
Izzik bennem még pár zsarátnok,
de nem vagyok jó már barátnak.
Magamhoz sincsen már türelmem,
nemhogy a más baját füleljem.
Ringtunk rég nagy szómámorokban,
most a poharak alja koppan.
Csak elütöm, mint pingponglabdát,
a szavakat, ha adogatják.
Ez botot dob, az szalad érte,
szétrágja, mire visszaérne.
Szók közt a szóköz Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 377 látogató.

Kövess minket