Verseskonyv-versek

Kategória Kováts Péter_Skorpió

Hangos versek: Kováts Péter_Skorpió verset mond

BEFALAZZUK ISTENT

M. Laurens BEFALAZZUK ISTENT . Ismét és megint, múlt idők falai nőnek újra:  új az indok, mi a régit is felülmúlja. Azt mondják: A fal véd, a fal óv majd a széltől, az új fal távol tartja majd tőlünk a hazug tényeket és rosszat. Ezért kell hát falat építenünk: nagyot, örökké tartót, hosszat. Azt mondják: Ez a fal más, mint az...

Tovább...
 
   

KAVICSNAK LENNI

M. Laurens KAVICSNAK LENNI  . Fájdalmas dolog apró kavicsnak lenni, Megtiporva, hasztalan a porba veszni. Mert mindenki látatlanul tapos rajta, Mulandó léte, homokká váló hajsza.  . Ám ki hasztalan kaviccsá vált csak mára, Büszke szikla, hegyorom volt hajdanában. Föld katlanából szakadt ki kemény teste,  S lávája fényétől...

Tovább...
 
   

VAN AZ ÚGY…

. M. Laurens:  . VAN AZ ÚGY…, . Van az úgy, hogy, néha a mosoly is fáj az arcunk szegletén, van az úgy, hogy az ember lelkét mocsokba tiporja egy kretén. Van az úgy, hogy meginog a lélek, és világgá ordítaná, hogy: Látod?  Magamra hagyottan sem félek!  . Van az úgy, hogy a harag fáj, – legszívesebben csak ölelnénk – s hazudunk...

Tovább...
 
   

Disszonancia

Furcsa. – Hallgasd ! a hangokat elfeledtem és nem találok harmóniát disszonáns rekedt hangok feszítik hangszálaim rekedt húrját. Fülem nem fogad be szárnyaló Verdit izomborzoló Paul Mc Cartney-t szobámban 100 decibel dönög Saint Saéns haláltáncát járja benne ezer csont csörög s mind köszöntésem várja ! Kezemben...

Tovább...
 
   

A BOHÓC HALÁLA

(Eötvös Gábor Kossuth-díjas zenebohóc emlékére) A manézs sötét, megfojtja a csend. Hol lehet, ki az arcokra mosolyt csent? Halk kattanás, és a fénykör felvilágol apró fényszigetként a cirkuszvilágból. . A körbe botorkál középen valahol, hófehér arccal a vén bohóc: meghajol. Apró hegedűt vesz elő kabátját széttárva,...

Tovább...
 
   

Szonettkoszorú az EMBER emlékére

1. LEJTŐN Percként illannak semmivé az évek,  a csúcsról csalódottan térünk vissza, elfáradt útjától a büszke lélek, a távolság tetteinket beissza. Most támaszt keres, mibe kapaszkodva lejtején többé nem féli a járást, visszhangot, kinek bátran panaszkodna: vár egy távoli, rég elhalt kiáltást. Mert elérte célját,...

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 141 látogató.

Kövess minket