Verseskonyv-versek

Kategória: Kováts Péter_Skorpió



BEFALAZZUK ISTENT

M. Laurens
BEFALAZZUK ISTENT
.
Ismét és megint,
múlt idők falai nőnek újra: 
új az indok, mi a régit is felülmúlja.

Azt mondják:
A fal véd, a fal óv majd a széltől,
az új fal távol tartja majd tőlünk
a hazug tényeket és rosszat.
Ezért kell hát falat építenünk:
nagyot, örökké tartót, hosszat.

Azt mondják:
Ez a fal más, mint az Tovább...

KAVICSNAK LENNI

M. Laurens
KAVICSNAK LENNI
 .
Fájdalmas dolog apró kavicsnak lenni,
Megtiporva, hasztalan a porba veszni.
Mert mindenki látatlanul tapos rajta,
Mulandó léte, homokká váló hajsza.
 .
Ám ki hasztalan kaviccsá vált csak mára,
Büszke szikla, hegyorom volt hajdanában.
Föld katlanából szakadt ki kemény teste,
 S lávája fényétől reszketett Tovább...

VAN AZ ÚGY…

.

M. Laurens:
 .
VAN AZ ÚGY…,
.
Van az úgy, hogy, néha
a mosoly is fáj az arcunk szegletén,
van az úgy, hogy az ember
lelkét mocsokba tiporja egy kretén.
Van az úgy, hogy meginog a lélek,
és világgá ordítaná, hogy: Látod? 
Magamra hagyottan sem félek!
 .
Van az úgy, hogy a harag fáj,
– legszívesebben csak ölelnénk –
s hazudunk Tovább...

Disszonancia

Furcsa. – Hallgasd !
a hangokat elfeledtem
és nem találok harmóniát
disszonáns rekedt hangok feszítik
hangszálaim rekedt húrját.
Fülem nem fogad be
szárnyaló Verdit
izomborzoló Paul Mc Cartney-t
szobámban 100 decibel dönög
Saint Saéns haláltáncát járja
benne ezer csont csörög
s mind köszöntésem várja !
Kezemben Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 65 látogató.

Kövess minket