Verseskonyv-versek

Kategória: Unalom



Nap-órák

 
ülök itt bent önmagamban
magány sötétben látok jobban
úri muri otthonokban
bőség van nincs tartalom
giccs por fojtsa mosolyom
lennék ahol szerelem
itt csak enni inni unalom
immár végleg megnyugodva
árván kínzó monológban
fátylak mögött szebb az élet
semmi semmi nem történhet
mű nap-óra végtagok
meddő alomban ringatók Tovább...

Unalom

Ezen a fáradt délutánon
A koravén ősz bandukolt át
A vasárnapi pesti utcán,
Mely kongott a nagy unalomtól.
Egy kopár bérház kapujában
Ki itt belépsz, hagyj föl reménnyel!
Egy vén anyóka ült a padkán
Kísértetes magányosan
És végtelen egykedvűséggel.
Benéztem szürke két szemébe,
Mint a kutakba néz az ember
S úgy éreztem, Tovább...

A mese kevés

Lassan csurog fogaim közt a lé.
Elnyúlt csókot játszok poharammal.
Italom habja csendben fut szájam felé,
cikázik közben, mint egy igazi hal.
Mi lesz vele torkom zuhatagában!?
És ott, a poharam talpán
Fény csücsül idegesen.
Tudja, ha akarnám,
nem lenne sehol sem.
“Vad egy hely ez!” – gondolja magában.
De én, kis szobám Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 47 látogató.

Kövess minket