Verseskonyv-versek

Kategória: Szégyen



2004. december 5. a Nemzeti Gyalázat Napja

Ti, akik nem halljátok Petőfi szavát,
akik nem értitek Kölcsey Himnuszát,
mert számotokra üresen cseng a szó
s nem tudjátok mit jelent az, hogy:
Hazaáruló!
***
Úgy hiszitek Ti nálatok van minden
a pénz, befolyás, mindaz mi hatalom
nem tudjátok még?, ez csak addig tart
míg a Nemzet elveszi,
s köztük Én magam is hagyom!
***
és Te, kinek Tovább...

Szolga-dal

Szolga vagy, és az is maradsz,
ez mindannyiunk szégyene,
gazdád röhög dagadt mellel,
mert neki szól a ‘térzene’.
A térzenészt is te fizeted,
hát megérdemled, ostoba,
mikor jössz rá, szerencsétlen,
nem vagy más, mint mostoha.
„Üveggyöngynek” úgy örülsz,
mint féleszű a farkának,
ködös jövő és kilátás, Tovább...

Segíts Uram!

Nem tudom merre menjek,
egyedül vagyok, elvesztem teljesen.
Bűneim halmaza elborítja fejem
szégyenem nagyobb, mint a tenger.
Nem tudom már mi jó és rossz,
kik barátaim voltak, az mind alattomos.
De te jóságos vagy hozzám,
kezed nyújtod, s érzem valami vár rám.
Vezess engem, ne hagyj el soha,
Nélküled semmi vagyok, életem mostoha.
Szabadíts Tovább...

Hallgatás

Hallgatás bele egyezés ,
nem kell itt a sok beszéd .
Ki jól tudja, menni kell ,
el is tűnik iziben .
Szája ,lelke üres kút ,
kiszáradó, ürge lyuk .
Szemében a könny ,
savó, nevetséges és csaló .
A szerelme mint inda ,
akit tud azt befonja .
Az életét sem féli ,
csak ,hogy célját eléri .
Szellő szárnyán száll tova ,
ha meg volt már a préda . Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 74 látogató.

Kövess minket