Verseskonyv-versek

Kategória Szégyen

Versek a szégyenről

2004. december 5. a Nemzeti Gyalázat Napja

Ti, akik nem halljátok Petőfi szavát,
akik nem értitek Kölcsey Himnuszát,
mert számotokra üresen cseng a szó
s nem tudjátok mit jelent az, hogy:
Hazaáruló!
***
Úgy hiszitek Ti nálatok van minden
a pénz, befolyás, mindaz mi hatalom
nem tudjátok még?, ez csak addig tart
míg a Nemzet elveszi,
s köztük Én magam is hagyom!
***
és Te, kinek
Tovább...

Tovább...
 
   

Szolga-dal

Szolga vagy, és az is maradsz, ez mindannyiunk szégyene, gazdád röhög dagadt mellel, mert neki szól a ‘térzene’. A térzenészt is te fizeted, hát megérdemled, ostoba, mikor jössz rá, szerencsétlen, nem vagy más, mint mostoha. „Üveggyöngynek” úgy örülsz, mint féleszű a farkának, ködös jövő és kilátás,...

Tovább...
 
   

Segíts Uram!

Nem tudom merre menjek, egyedül vagyok, elvesztem teljesen. Bűneim halmaza elborítja fejem szégyenem nagyobb, mint a tenger. Nem tudom már mi jó és rossz, kik barátaim voltak, az mind alattomos. De te jóságos vagy hozzám, kezed nyújtod, s érzem valami vár rám. Vezess engem, ne hagyj el soha, Nélküled semmi vagyok, életem mostoha. Szabadíts...

Tovább...
 
   

Hallgatás

Hallgatás bele egyezés , nem kell itt a sok beszéd . Ki jól tudja, menni kell , el is tűnik iziben . Szája ,lelke üres kút , kiszáradó, ürge lyuk . Szemében a könny , savó, nevetséges és csaló . A szerelme mint inda , akit tud azt befonja . Az életét sem féli , csak ,hogy célját eléri . Szellő szárnyán száll tova , ha meg volt már a préda ....

Tovább...
 
   

A szent szégyen

Mi szégyenünk: hogy kiürítjük lelkünk kamaráját: Éhes vagy? Egyél! Szomjas vagy? Igyál! – s mégis adózzuk a föld uzsoráját. Mi szégyenünk: hogy tavasz-esten a tilosba mentünk s örök-gyermekes, átölelő hittel rimes magzatot fogamzott a lelkünk. Mi szégyenünk: hogy ne szégyelljük azt sem, ami már van, s foszlott-elárult...

Tovább...
 
   

Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink...

Tovább...

Karácsony falábon

Már kopogtat a karácsony
Jön felém bicegve, falábon.
S én bújdokolok előle
Elegem van már belőle.
Jó a szaga, sőt illata
Csillog rajta égő ruha
Csilingel és követel
Csillagot szór, felesel
De ajándék honnan légyen
Nem volt eddig ilyen szégyen.
Nincsen pénzem semmire
Megaláz ez telibe.
Írnék verset, festenék képet
De ki értékeli
Tovább...

Tovább...
  • 1
  • 2