Verseskonyv-versek

Kategória: Reménytelenség

Reménytelenség versek, amatőr és klasszikus versek a reménytelenségről

Csend

Csendet!
Csendet akarok végre!
Mindenki nyugodjék
Szűnjön meg a zsibongás
A zaj végre aludjék

Egy nyugodt, halk világban
Egy erdei kis házban ülnék
Hallgatnám a csend zaját
És a parázsló tűz robaját

Senki sem szól
Madár sem csicsereg
Egyetlen hang lehet csak
A csendes éji sereg

A sötét kis szobában
A lobogó tűz előtt
Fáradt vándor
Tovább...

Tovább...
 
   

Bocsánat

Én igazán nem akartam megbántani senkit. Én csak barátokat kerestem, s közben a meglévőket veszítettem el. Kerestem, és nem találtam senkit… Ott állt előttem… Nem láttam… Vakon keresztül gázoltam rajta, miközben azon bánkódtam, hogy engem senki nem vesz komolyan, hogy rajtam gátlás nélkül keresztülgázolnak! S lám…
Tovább...

Tovább...
 
   

Az élet tanulsága

Hiába tanított zenét
negyven éven át.
Most csak a szemét között
turkál, s kenyérhajat ha lát
eltudja vele a vacsorát.

Egy félig rágott alma
és két kiflivég
ebédre még, nem elég.
– A vén kukás! Itt túr megint. –
Mondja, lakása ablakából
s feléje int mind, ki kitekint.

Nyugdíja kerek négyezer.
Vérnyomása kétszáz per száz.
Tovább...

Tovább...
 
   

A hamis ígéret

Mindennek vége
Ennyi az élet
De magam a mélybe
Levetni félek

Félek, hogy a hullám
Elragad örökre
S nem csillog szememben
A jövőnek tükre

Nem látom többé
A lenyugvó Napot
Mikor elragadnak
Égszínkék angyalok

Lehet, hogy ígérnek
De nem kell hamis álca
Ne fogjon igába
Téves csókjuk lánca

Nem is fogadom el
Hazug ígéretük
Átnézek
Tovább...

Tovább...
 
   

10. Sokadik vers

Sajnos ez már a sokadik vers
Ha meg sem tudok szólalni,
Ha a testem önkívületben bólogat,
Ismét előveszem a tollam.
Érzem, hogy ezt kell tennem
Megírom magamnak az egyszerű verset
Mit érzek, kimondani nem lehet
Csak a tollam sejtet.

Sajnos ez már a sokadik vers
De nem tudom, jó-e,
Ha kiírom, hogy megőrültem.
Leírom az őrületem,
Ellenfelem,
Tovább...

Tovább...