Verseskonyv-versek

Kategória: Reménytelenség

Reménytelenség versek, amatőr és klasszikus versek a reménytelenségről

A háztetőn

A háztetőn állok. Közel a széléhez. Üldöznek fehér fejű csillagok a Szél képzeletére. A holnappal nem tudom szépíteni a mát, a tegnappal együtt ma meghaltam. magamat papírcsónakként a vízre teszem. csak a szél van velem. kétágú hinta valómnak csak egyik olda- lán ül valaki. sárkányfecskék űznek a Mindenség határára....

Tovább...
 
   
 
   
 
   
 
   

Látomás

Méreg oldódik az esőben
Szél viszi a halált az égen
Fekete felhők gyülekeznek
A nap nem kell fel többet
Sötétség borult a világra
Az üresség lett a föld ura
Vörös villámok cikáznak
Kisülnek hatalmas robajjal

Sűrű por száll le az éjjel
Keveredik az alvadt vérrel
Megfagyott az éjnek színe
Az életnek már semmi jele
A megkövült
Tovább...

Tovább...
 
   

Éjféli gondolatok

Hiába remél az ember,
Ha tenni érte nem képes!
Hiába van az ember,
Ha meddő, s nem születhet!

“Bármit megadnék érte”-
Mondják ők!
De csak szavakban nagyok azok,
Kik, tettekben kicsik!

“Sikerülni fog!
Tudom érzem!”-
Mondtam én is egykor!
De csak álmok törtek
Ketté, a valóságért!

Átkozott könnyek,
Megint
Tovább...

Tovább...