Verseskonyv-versek

Kategória: Reménytelenség

Reménytelenség versek, amatőr és klasszikus versek a reménytelenségről

Mindannyian a csillag ősvényre lépünk…

Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk, Akkor, amikor befejeződik a földi létünk. Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez, Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez. Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget. Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet....

Tovább...
 
   

Temetői meditálás

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban… Vajon élek, mint ki, mindent feladott már? Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár? Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja? Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka! De nála van és ő borítja életre fekete leplet, Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett. Az életben...

Tovább...
 
   

Szitáló őszi eső…

Az őszi vízióról versben, tankában, apevában és 10 szavasokban írt a szerzőpáros… Szembejött egy esernyővel, és előre köszönt a pap, Sötét párnáján, elbújva fekszik le, az elmenő nap. * Fák, jelképei Lettek az elmúlásnak… Erő is pusztul. Tar Ágak A szélben Hajladoznak – Estnek ujjai. * Az ősz esője, hideg és...

Tovább...
 
   

Enyészet ideje… 2/2.

Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban… Az elmúlás, ördögtől való cselekedet? Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket… Már Sátán Kerülget, Megfelelő Pillanatra vár. * A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva! Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,. Ha Sorsod Mostoha, A...

Tovább...
 
   

Enyészet ideje… 1/2.

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában… Kegyelem csak néz… Körben, enyész már minden. Múlás is múlik… Fekete rózsa nyílik, Halál csokrába illik. * Kegyelemnek itt Már nincsen semmi dolga. Múlás, múltba vész! A vég köpenybe burkolt, Sötét szíveken hurkolt. * Kegyelem leül, Lehet, megint elkésett? Utólag…...

Tovább...
 
   

Vergődöm

Sorsom immár zsákutcába tévedt. Nincs már múltam, nincsen még jövőm. Fakult percek, fásult napok jönnek, s leélni már nincs elég erőm. Nem tudok már élni, miként eddig, kínoznak a hazug szavak. Jövőt lépnék, messze hagynám múltam, ám szavaid visszatartanak. Vergődöm, mint bőrét vedlő lárva, melynek testén ott van...

Tovább...

Oximoron nyüzsgés…

A témát, haikuban és apevában dolgozta föl a szerzőpáros… Öröm ködfátyol Ereszkedik a szemre! Halálos ágyon. Bús Öröm Életem. A nászágyam Langyos koporsó. * A sárban, porban Élni! Még retkes ól sincs. Ó, édes otthon… Mily’ Meleg Családi Lak. Egyedül, Fagyos híd alatt. * Remény, csak beles… Itt nem lesz honfoglalás!...

Tovább...