Verseskonyv-versek

Kategória Reménytelenség

Reménytelenség versek, amatőr és klasszikus versek a reménytelenségről

Vergődöm

Sorsom immár zsákutcába tévedt. Nincs már múltam, nincsen még jövőm. Fakult percek, fásult napok jönnek, s leélni már nincs elég erőm. Nem tudok már élni, miként eddig, kínoznak a hazug szavak. Jövőt lépnék, messze hagynám múltam, ám szavaid visszatartanak. Vergődöm, mint bőrét vedlő lárva, melynek testén ott van...

Tovább...
 
   

Oximoron nyüzsgés…

A témát, haikuban és apevában dolgozta föl a szerzőpáros… Öröm ködfátyol Ereszkedik a szemre! Halálos ágyon. Bús Öröm Életem. A nászágyam Langyos koporsó. * A sárban, porban Élni! Még retkes ól sincs. Ó, édes otthon… Mily’ Meleg Családi Lak. Egyedül, Fagyos híd alatt. * Remény, csak beles… Itt nem lesz honfoglalás!...

Tovább...
 
   
 
   

Esti töprengés

Egy téli éjszakán suhanó gondolat, Szörnyű képzelet, rossz irányú utat mutat. Kavargó érzelmek, vegyesen jók s rosszak, Kínoznak mindig, nyugodni nem hagynak. Az élet egyetlen, ezért vedd komolyan, De beleőrülhetsz, ne gondold túl sokat. Életed értelme rég meg vagyon írva, Akkor miért töltöd éjjeleid oly gyakran sírva?...

Tovább...
 
   

Szemérmetlen szemérem

Szúrós barna szempár vájta bele magát húsomba, bőrömet égette a tekintete, gyötrően fájt ahogy belém mart. Arcom tűzben égett, pilláim remegve lestek rá, rohantam volna karjaiba, mint láncra vert rab, bénultan álltam, foglya lettem, s nem tettem, amit akart. Harcba szálltam önmagammal, viaskodtam éjjel-nappal. Szívem csak...

Tovább...
 
   

Két lap között

Két lap közzé szorított szónak érzem magam. A betűk ott sorakoznak, De csak én tudom, mi van oda írva. Nem lát senki, nem tudnak rólam. Keresem a kiutat. Olyan, mintha Csúszna elfelé az asztal lapja. De mozdulni nem tudok. Világba szeretném kiáltatni magam. Láttatni, hogy igen, itt vagyok. De a szorítás nem ereszt. Mint egy befogott száj,...

Tovább...

Az időtlen egy perc…

Fránya az, az egy perc, mert benne akár évek is eldőlnek, A foszló létben, még a jól felépítettek is ledőlnek. Szemem láttára csak úgy egy perc alatt eldől valami? Én meg, lehet, hogy nem is szólhatok! Vagyok én valaki? Fránya az egy perc, mert benne évek is eldőlnek, Átölel a fájdalom és magány, megfertőznek. Szétporlik a boldogság,...

Tovább...