Verseskonyv-versek

Kategória: Reménytelenség

Reménytelenség versek, amatőr és klasszikus versek a reménytelenségről

FÉNYLŐ CSILLAG

  Egy fénylő csillag az égen, Felragyogott nékem! Életem alkonyán, Megjelent egy fénysugár. Reményt keltett szívemben, Tisztán ragyogott az ég felettem! Szikrázó fénye beragyogta életem, Ez a csillagfény Te voltál énnekem. Bár hiba volt, hogy reménykedtem, Csak hulló csillag jut életemben. Te ragyogj tovább tisztán,...

Tovább...
 
   

Karácsonykor…

Karácsonykor szeretik egymást az emberek? Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek? Mindenki mutatja a jobbik oldalát, Mutatja a szeretetét… kibontanád? De ki nem mosogat, az akkor se Ki nem főz finomat, az akkor se. Kiben a gonosz lakik, az olyan… Annak szava ekkor is vérfolyam… Modern családban elveszett Isten? Innentől pedig már,...

Tovább...
 
   

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló...

Tovább...
 
   
 
   
 
   

Hétköznapok gondolatai…

Európai stílusú haikuban… Somló Tamást én Ismertem, teát főzött. Japán szertartás! * Évszázadokat Őriznek, hegyi sziklák. Kiemelkedők. * Őserős erdő A fenyők sokasága. Rég’ örökzöldek. * Kezd meleg lenni… Lélekből távozzon baj! Kakaó készül? * Az esőfelhő Lemossa a könnyeket! Bánat, még maradt. *...

Tovább...

Tavasz

Tavaszra szól a szél, Álmodó fák, ébredjetek! Én vagyok? Én, a szél! Szavamat miért nem érzitek?! Hopp hó! Itt vagyok, én, a Nap! Rügyet, virágot hogy fakasszak! Ha alszotok, éledjetek! A fák némán mélán állnak, Nem felelnek, nem rügyeznek, Holnap kivágják őket....

Tovább...