Verseskonyv-versek

Kategória: Megbocsátás



Hazavárás

Itt állok langy tavasznak kikeletén,
mellemből szállnak üres sóhajok
sebzett testem már nem az enyém
de magamból magammá tudom.
A kényszerből tapadó érzelmek
mik rám ragadtak lazán meztelen,
lombosodnak a tavasszal egy vég
s mi elszáradt , hozzám sosem ér.
Méreg gyűrődik homlokomra, idegen,
hogy saját érzésem nem ismerem, Tovább...

CSAK EGY LÉPÉS A BÉKE

Álmodjad vissza arcod a forrásba,
én várlak mélyén, kezemben rózsával.
haragból raktál félelmes bástyákat,
s vívod ellenem értetlen csatádat.
Vegyed ki tehát kezemből rózsádat.
Fakadj forrásból újfent napvilágra.
Roskadnak rögtön bástyáid romokká,
s harmat-szép szíveddel felém indulj már! Tovább...

A meggondolatlanság ára

Múlt fájdalmas ördöge,
sebző vad felbőszült dühe.
Gondolkodás nélkül pusztítja a lelket,
vádlón hajtva a sötét ösztönöket.
Vakon csak egy irányba haladva,
meggondolatlan szavakat és döntéseket hozva.
Éles tüskéket eresztve,
önzőn magunk sajnálón azonnal támadásba kezdve.
Tesszük mind ezt azzal, ki közel áll Tovább...

Lélekkorrózió…

A harag nehéz köd,
makacs, ellenálló,
kárt okoz a permet,
mi csendben szitáló.
Csak bőrödre pereg,
ám részeddé válik.
Vére indulatod,
de veled is játszik.
Veszélyes bevonat,
befelé is mérgez.
Lélek korrózió,
óvd tőle a szíved. Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 85 látogató.

Kövess minket