Verseskonyv-versek

Kategória: Megbocsátás

Megbocsátás versek, bocsánat versek. Vers a megbocsátásról.

Mindannyian a csillag ősvényre lépünk…

Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk, Akkor, amikor befejeződik a földi létünk. Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez, Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez. Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget. Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet....

Tovább...
 
   

Megbékélés

Számtalan fájdalom és bánat, felőrli a lelket a sötét kétség, a megbocsátás egyelőre várat, minden kései perc egy vétség.   Feszült, zavaró pillanatok sora, emésztő tűz lángol a mélyben, leülepszik a csalódottság pora, remény szárnyal az esti szélben.   Forrón izzik a megbékélés szele, bár ügyesen álcázza...

Tovább...
 
   

Apám

-Mikor bajban voltam ,nem figyeltél. Elejétől átkozott volt a vér. Sose kérdezted, mi bánt. Miért nem voltál mellettem apám! -Hallgass meg fiam,beszélnünk kell. Kezem messziről is féltőn óvott téged. Minden egyes nap gondoltam rád, Otthonom előtted mindig nyitva állt. -Hazudsz!Ne álltass engemet, Nélküled múlt lassan az...

Tovább...
 
   

Hazavárás

Itt állok langy tavasznak kikeletén,
mellemből szállnak üres sóhajok
sebzett testem már nem az enyém
de magamból magammá tudom.

A kényszerből tapadó érzelmek
mik rám ragadtak lazán meztelen,
lombosodnak a tavasszal egy vég
s mi elszáradt , hozzám sosem ér.

Méreg gyűrődik homlokomra, idegen,
hogy saját érzésem nem ismerem,
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

A meggondolatlanság ára

Múlt fájdalmas ördöge,
sebző vad felbőszült dühe.
Gondolkodás nélkül pusztítja a lelket,
vádlón hajtva a sötét ösztönöket.

Vakon csak egy irányba haladva,
meggondolatlan szavakat és döntéseket hozva.
Éles tüskéket eresztve,
önzőn magunk sajnálón azonnal támadásba kezdve.

Tesszük mind ezt azzal, ki közel áll
Tovább...

Tovább...