Verseskonyv-versek

Kategória: Magány

Magány versek, magányos versek, amatőr és klasszikus versek a magányról.

 
   

Egyedül

Magam vagyok s Rád gondolok.
Lázas képzetemben konok
Visszatérő képed lobog.

Látomásom távol dereng,
Szívem vérzik s halkan rebeg
Alig hallhatón egy nevet.

Visszaköszön minden óra,
Emlékszem jól minden szóra,
S feleszmélek a valóra.

Magam vagyok s Rád gondolok.
Arcomon langy könnycsepp csorog
S fájón elszorul a torok.
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   
 
   
 
   

Álom

Minden éjjel azt álmodom,
Hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra,
Forró csókra vársz.

Simogató pillantásod érzem
Arcomon, olyan ez, mint
A valóság, kár, hogy álmodom.

Sötét éjjel édes álom
Hamar tovaszáll, felébredek,
És a szívem vadul kalapál.

Kispárnámat szorongatom
Könnyes a szemem, szeretném,
Ha velem lennél,
Tovább...

Tovább...

A szegedi Tisza parton

Ülök mélán a Tisza partján.
Gondolkodom a szerelem módján.
A szerelem hirtelen fellángol.
De a bátorságom sehol.

Ó mondd miért ? Kérdezem.
Hogy e lányt nem feledem.
Hallgatom a szelíd folyó neszét.
De a választ nem lelém.

Ott a túlparton a Dóm már alszik.
Lelkemből a vágy nem szűnik.
Hogyan mondjam el neki.
Rajta kívül nem létezik
Tovább...

Tovább...