Verseskonyv-versek

Kategória: Magány

Magány versek, magányos versek, amatőr és klasszikus versek a magányról.

Álom

Minden éjjel azt álmodom,
Hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra,
Forró csókra vársz.

Simogató pillantásod érzem
Arcomon, olyan ez, mint
A valóság, kár, hogy álmodom.

Sötét éjjel édes álom
Hamar tovaszáll, felébredek,
És a szívem vadul kalapál.

Kispárnámat szorongatom
Könnyes a szemem, szeretném,
Ha velem lennél,
Tovább...

Tovább...
 
   

A szegedi Tisza parton

Ülök mélán a Tisza partján.
Gondolkodom a szerelem módján.
A szerelem hirtelen fellángol.
De a bátorságom sehol.

Ó mondd miért ? Kérdezem.
Hogy e lányt nem feledem.
Hallgatom a szelíd folyó neszét.
De a választ nem lelém.

Ott a túlparton a Dóm már alszik.
Lelkemből a vágy nem szűnik.
Hogyan mondjam el neki.
Rajta kívül nem létezik
Tovább...

Tovább...
 
   

A hamis ígéret

Mindennek vége
Ennyi az élet
De magam a mélybe
Levetni félek

Félek, hogy a hullám
Elragad örökre
S nem csillog szememben
A jövőnek tükre

Nem látom többé
A lenyugvó Napot
Mikor elragadnak
Égszínkék angyalok

Lehet, hogy ígérnek
De nem kell hamis álca
Ne fogjon igába
Téves csókjuk lánca

Nem is fogadom el
Hazug ígéretük
Átnézek
Tovább...

Tovább...
 
   

A hideg tükör megfolyt

A hideg tükör megfolyt,
szemembe tör a lámpafény,
érzem, ahogy lassan, sorban
úthengerek jönnek felém.

Tébolyult szikrák,
kígyó méreg-éneke,
mindent elsöprő félelem
a holnapok ígérete.

Hömpölygő, zúzó árú folyó
töri át a gátakat,
a fékevesztett gondolat
lám örökre felhasadt

Villanó képek, érzések
szavak
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

Persze reggel van megint

Persze reggel van megint
Már bármit kérhetsz.
Egy éjszaka után, mely elvitt,
elvarázsolt egy más világba,
hol csak gyermeki gondolatok simogatnak,
majd egy másik, hol fehér lepelbe öltözött szüzek
kezükben agyagkancsóval,
sétálva az akropoliszban,
hűsítő tiszta vízzel locsolják testemet,
s mossák lelkemet.
Hol éles kések
Tovább...

Tovább...