Verseskonyv-versek

Kategória: Magány

Magány versek, magányos versek, amatőr és klasszikus versek a magányról.

Egy madár sóhaja

Gyenge madár vagyok. Rosszat senkinek nem akarok. Eltörték a szárnyamat. Vele törték ketté álmomat. Hív a végtelen messzeség, Szólít magasba az ég. De szállni már nem tudok. A föld magához láncol. Bárcsak újra szabad lehetnék! Felhők felett magasan repülnék! Testem lebegne határokon ár. De ez csak álom.A valóság sivár....

Tovább...
 
   

Monológ

Kevés az idő, néha végzetes, félek egyhamar megbetegszem. Családom nem lesz, félem a holnapot, bennem a remény szüntelen halott. Ki értheti bánatom? Ki van velem, ha fáj nagyon? Két kezemen meg tudom számolni, akik mellettem állnak történjék bármi. Egyszer, egyszer ok nélkül pofonok, kibírom mert nagyon kemény vagyok, ezt gondolom,...

Tovább...
 
   

Megtörtént esetek 19. – Kirekesztve

Szegény családban nőtt fel vidéken, élete ott csodákat nem rejtett. A falu csendes állóvizében boldogtalan volt és reményvesztett. Majd végre eljött a várva várt nap, középiskola a nagyvárosban, hitte naivan, minden tejszínhab, de álmai szétfoszlottak nyomban. Vidéki volt, az albérlet drága, így hát kollégiumba költözött,...

Tovább...
 
   

CSEND

Csak hallgatsz és ülsz némám, Külvilág felé megszűnik figyelmed már. Érzed, az űrt mely körül vesz, Érzed a csendet, mely benned lesz. Visszahúzódsz lelked mélyébe, Gondolatok megszűntek elmédben. Hallgasd a csendet némán, Halld, a csend megszólal egy hárfán. Mily különös lágy dallam, Szférák zenéje szól halkan....

Tovább...
 
   
 
   

Út a semmibe

Magány, mint végtelen út ami nem vezet sehová. Egyre beljebb, már azt sem tudod honnan indultál. Előtted üresség, hátad mögött csend. Csak te vagy csak magad. Nem figyel senki, nem néznek rád, Talán majd egyszer valaki megfogja kezed, szorosan átölel és megérkezel, De addig csak az út marad. Az út a semmibe...

Tovább...

Kóbor kedves

Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon, Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón. Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok, Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok. Elmennék, de hova? Éjnek nincs világa, Holdfény is hiába… Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc...

Tovább...