Verseskonyv-versek

Kategória: Magány

Magány versek, magányos versek, amatőr és klasszikus versek a magányról.

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló...

Tovább...
 
   
 
   

Őszi érzelmek… 1.

TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Nyár, nagyon megroppant, Tartása már csak épp langyos. Viharral jött esők. Hol vagy édes buja álmom? Lecsúsztál az ingoványon? Mint egy hajótörött, Lemaradt a meleg idő. Viharnak sodrása. Sáros, agyagos talaján, Elrabolt egy büdös sárkány. Szél, jó nagy sikolt A mezőn, ég olyan közel…...

Tovább...
 
   

Bolond ez a szélcsend

Öregségi vizionálás… versben és apevában Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam, Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam… Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok, Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok. Új Roham… Fordítva Megy minden. Öregszem talán? * Öregszek, puhul is a bicepszem, de...

Tovább...
 
   
 
   

A hűséges barát

A bundám barna volt, Vörös foltok borítottak, Az éjszakával azonosultak. Boldog voltam.   Emlékszel még rám? Szaglásztam a légy után Közben orrom táncolt furán. Mint az orángután.   Te még kicsi voltál Még csak járni tanultál. Ott nyüzsögtem körülötted Őriztem  a főnökömet.   Kezedből ettem...

Tovább...

Mérvadó a köd-sűrűség…

Eredeti Baso féle tankában filozofált a szerzőpáros… Lombsátor, könnyed Kelmeként, erdő fölött. Ködös hajnalok. Lágy csók, szerelmes pára, Fény néz álmodó párra. * Hajnalban leszáll A köd. Szűrt, reggeli fény. Látótávolság. Puha, gyűrött ölelés, Erdőben kalandlelés. * Álmosan hűvös A ködborított hajnal....

Tovább...