Verseskonyv-versek

Kategória: Szomorú

Szomorú versek, bánatos versek. Kortárs és klasszikus szomorú versek.

A lány

A lány csak ment némán. Nem nézett, nem látott semmit és senkit.
Nem hallotta a körülötte lévő utca forgatagának  zaját. Nem tudta merre jár, mit tesz, csak ment, ballagott lassan és némán.  Magányosan. Nem vette észre az emberek idegenkedő arckifejezését sem, amivel ránéztek és azt sem, hogy ha tehetik, messze kikerülik
Tovább...

Tovább...
 
   

A bánat

Van úgy, hogy gyorsan, mint az űrön áthúzó nova,
Vagy mint kék égen lassan ballagó felhők,
Cikáznak vagy vánszorognak érzéseim tova,
Ide-oda dobálnak a jobbról-balról érő szellők.

Hogy mi fáj, tán nem mondom el soha,
Hisz mi bennem van az csak az enyém,
Legyen az élet bármily mostoha,
Egy dolgot nem vehetnek el tőlem: ez a remény.
Tovább...

Tovább...
 
   

4.vers

Elsírtam már el nem szenvedett szenvedéseim könnyeit,
Megéltem el nem jött boldogságom napjait.
Bánat, melyet nem éreztem
Vicc, melyen nem nevettem
Rám szórják átkaik.
Börtönként hullnak rám arany falaik
Vízióként jelen vannak napjaimban
Fényesen ragyognak elképzelt jövőm síkján
Színes lakattal zárva el boldogulásom
Tovább...

Tovább...
 
   

03. Újra és újra

Néha meglepődöm,
Hogy jól mennek a dolgok.
Sokszor meglepődöm,
Hogy csak látszat.

Megkérdem magamtól,
Hol vagyok?
Ez nem lehet az, ahova jöttem,
Érzem, még úton vagyok.

Félek, hogy megtalálom,
Amit keresek, de akarom,
A sorsom; hogy megtaláljam
És bevégezzem a feladatom.

És hiszek a végben,
De szánva nevetnek,
Kezdődik az Ördögi
Tovább...

Tovább...
 
   

Ki? Én???

Üres vagyok mint egy színpad
A jól sikerült koncert után
Magányos mint egy sírhant
a hűvös temetés után
A kongó üresség
Szívem visszhangja
Süvít ordít a fülemben
Hogy lehet üres az
Hol ennyi hang dúl-fúl
Sikolt egyvelegben
A hangok mégsem a bensőm hangjai
Más hagyta rám örökül
Mind-mind idegen mind csak bánt
Vagy mindegyik
Tovább...

Tovább...
 
   

Száraz könnycsepp csordul szívemen

Száraz könnycsepp csordul szívemen,
Fekete gyöngyszem elárvult lelkemben,
Fehér rózsák szirma lassan elhull,
A fagyott földre, mint lepel,úgy borul.

Fejet hajtva állok a fényben,
Elmerülve egy emlékképben,
Magányos gyertya lángja lobban
Táncra kelek véle nyomban.

Vasárnapi bús hajnalon
Bandukolok gyalog úton,
A nap sugára
Tovább...

Tovább...