Verseskonyv-versek

Kategória: Szomorú

Szomorú versek, bánatos versek. Kortárs és klasszikus szomorú versek.

Emlékek

  Vajon megéri a sebeket feltépni? Vagy jobb lenne mindent feledni? Nem tudom a választ még gondolkodom rajta, Minden nap a fülembe cseng még a hangja, Mikor azt mondta “Szeretlek és soha el nem feledlek”, Ma meg már hiába kereslek, Emlékek sokasságát hagyta maga után, Amiket őrzök és lapjaim bután, A rengetek emlék...

Tovább...
 
   
 
   

Horváth Piroska: Varázstalan-gömbök

Műszeretet lóg a nagyvilág ágain, a fénytelen-gömbök torzult tükörképén, kegyvesztett remények viskóknak árnyain inalnak – keserves sorstalanság szélén, mélységrengetegnek nyirkos zegzugában a tikkadt, üres hit veszettül csörömpöl, múltja-tépte, gyűrött, kopottas ruhában jégkristály-odúban kartonra...

Tovább...
 
   

Béke-sziget

Bagoly vagyok. Olykor fáradt, de most némán figyelek. Az éj csendes, az óra kattog, A távolban egy buszféle tompán nyekereg. Rájöttem, nincs miért. De így sem, úgy sem ám. Varázsütésre vártam, S legott álmatlanul álmodám, Hogy béke van, mindig béke volt, Békében működik a változás. S vele szeretet csendül, hiányzott....

Tovább...
 
   
 
   

Jól vagyok és pont

Piszok nagy üresség és hatalmas semmi Kérdéseim zápora… Mit…mikor…és mennyi? Akad-e egyáltalán még valamennyi? csapdába kerültem…elfojtott mámorba innen kijutni maga a zsákutca… Fényévnyi távolság..légüres tér… szándékos felejtés…megalvadt vér.. látni már nem lehet…lassanként elfogyok nemcsak...

Tovább...

Anyát rajzolt

Az arca maszatos, szeme könnyes, de szótlan volt, túlságosan csöndes. Így, görcsösen összegömbölyödött, a furcsa krétavonalak között; mint üldözött, sérült, kicsi állat, ki úgy hitte ez a rajz varázslat, hisz ANYÁT rajzolt, valaki neki, s mint egy színes folt, benne megpihent. Az aszfalt hűvös volt, nem csak rideg. Nem...

Tovább...