Verseskonyv-versek

Kategória: Szomorú

Szomorú versek, bánatos versek. Kortárs és klasszikus szomorú versek.

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló...

Tovább...
 
   

Bánat

Rögös úton jár a Bánat, nyomában könnyek árja, magára Ő sosem várat, tetteit pedig nem bánja. Ki találkozott vele tudja, letaglóz és mélybe taszít, erejéből igen sokra futja, bizony erőteljesen elvakít. Szomorú világképet mutat, semmi jót nem látni benne, a szívek rejtekében matat, másképp semmit nem tenne. Olykor önpusztításra...

Tovább...
 
   
 
   
 
   

Szomorú szeretet

Napfény csillan a lombokon, madarak dalolnak a bokrokon. A daluk szomorú, s búval teli, a gyász a hangjukat is átöleli. Színes falevelek a temetőben, fájdalmas sóhajok a levegőben. Virágok százszámra a sírokon, nem segíthet ez sem a kínokon. Fájó emlékek, maradandó sebek, soha be nem gyógyuló égő hegek. Szívszorító érzések,...

Tovább...
 
   

Szilencium…

Metsző huzat avart cibál, temetőre esőt szitál, november jött dérlepelben, ólomgyöngyszem sírra cseppen, csontcipőben halál bolyong, kányafelhő – égbolt borong, kántálással összegyűlnek, szurokfelhők tovatűnnek, rég-volt arcok sziluettje beolvad a néma csendbe, mécsesek és aranybetűk nyomasztóak, oly...

Tovább...

Álmok…

Álmok, miről is szolnak ezek ? Nem sikerül semmi bármit is teszek. Feketeség önti el szivem, Nem tudom, miért írom most rímem. Értelmetlennek látom létemet. Agyamat ellepik a kételyek. Leszek-e valaki az életben ? A választ erre ugyan kérhetem… Életem könyvének végére Pontot kívánok tenni, Az üveg veszélyes élére Önszántamból...

Tovább...