Verseskonyv-versek

Kategória: Szomorú



Bánat

Csak boldogságra vágyom.
Ez lenne minden álmom.
Valamiért el nem érhetem.
Csak bánat. Bánat az én végzetem.
Ha a bánat arany lenne,
Ára nagyon magas lenne.
Megvenném én a világot.
S vennék bele boldogságot.
Vagyonomat széosztanám,
Más is lehessen vidám.
Nekem akkor is maradna,
Forrásom belülről fakadna.
Életet adni haldoklónak, Tovább...

Madarak

Álnok keselyük lakmároznak testemen.
Könnyeznek, mintha fájna nekik amit csinálnak.
Miközben karmaik mélyen az eleven húsba vájnak.
Hazug barátok, hazug madarak, isten házába bújnak, ott imádkoznak.
Ők azok kik önmaguknak is hazudnak.
Barátkoznak, meleg takaróval takarnak, miközben szívembe éles kardot nyomnak.
Nem kellettek, Tovább...

Kóbor kedves

Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon,
Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón.
Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok,
Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok.
Elmennék, de hova?
Éjnek nincs világa,
Holdfény is hiába…
Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 5 látogató.

Kövess minket