Verseskonyv-versek

Kategória: Elmélkedés

Elmélkedés versek, elmélkedések

IKERLÁNG

Még gyermek voltam itt- e honban, Egyedül éreztem magam családomban. Beszéltem az éghez, könyörögve kértem, Kit ott fent hagytam, adja ide nékem. Emlékszem, tükör előtt álltam sírva kértem, Mert a fájdalmam, oly nagy volt nékem. Láttam magam a tükörben, Tudtam, hogy kettő van belőlem. Egy ki itt vagyok egyedül, A másik, kit...

Tovább...
 
   

Ködös tájkép

A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában… Ősz, már ököllel kopog az ablakon, Lefolyó vizet csinál a falakon. Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden, Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen. * Köd-hajnal dereng, Fázós hideg, dermesztő. Szomorkás szürke. Metsző lég, hajnal hasad, Szürke tájra...

Tovább...
 
   

Ez már a sál-korszak…

Eredeti Baso féle tankában írta meg a szerzőpáros… Rozsdás falevél, Szélben repül, búcsúzik. Libegve libben. Földre tér, avarba, Feltapad cipőtalpra. * Szélficsúr szellő, Edzést tart, majd vihar lesz. Boglyát felborít. Fázós hajnali angyal, Sétál kibontott hajjal. * Előkerült az Elmúlás rémes szaga. Szél,...

Tovább...
 
   

Eternális

Csendben csordogáló kispatak, A repceföldek sárga tükre alatt. A titokzatos halhatatlan Hajnalban hall-hatatlan. Az idő nem múlik, örök Itt csak a végtelen harc hörög. A halhatatlan patak A repceföldek alatt, Befejezné végtelen harcát, És legyőzné a múlt rengeteg titkát. Hömpölyög, majd megnyugszik A haragja...

Tovább...
 
   

Színesedik az ősz…

Ősz ábrázolás versben és tankában… Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek, Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek. De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél. Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél. Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad, Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad. Még a lelkemben...

Tovább...
 
   

Mindenhez kell

Ki sikereit fennen emlegeti, De közben szerencséjét nem említi, Az jól becsapja a hallgatóságát, Sötétbe burkolja a mondandóját. Egy jó adag szerencse mindenhez kell És akkor leszünk tele sikerekkel. Az életünk már csak ilyen, nincs más út, Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút. Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc...

Tovább...

GYŰRŰ A SZÍV KÖRÜL

Valahol távol, a föld egyik zugában, A párok, házasság előtti szertartásban, Bizonyítanak szerelem próbájában. Szellemi tanításokat követve, Áldást kérnek frigyükre. Az áldást, tanító mestereik adják, Vagy nem, ahhoz mérten, Mit ír lelkük a sorskönyvében! Ezt mindig csak a férfi kérheti, A szertartást, csak ő...

Tovább...