Verseskonyv-versek

Kategória: Filozófia

Filozófia versek, filozófiai versek

kit érdekel?

néma sírások visszhangjai kísértenek
léha sírásók vagyunk, s nem kísértetek
parcelláinkat körbejárjuk naponta
lábunk saját sírunkat tapossa

gyorsan megássuk, nem kell egy évszázad
holnap meglátjuk, melyik folyó árad
bibliai jóslatnak ehhez semmi köze
nem rombol itt más, csak az ember keze

nem tehetsz sokat, ha kinyitod
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

Ekliptika

Kozmosz brokátjára ível aranyat
a végtelen hideg húsában
konstans rajzolat.

Öröklét mezsgyéjén halad, nem dőre
önmagába folyton forduló
izzó fénygörbe.

A boltozat hátára égi Kéz véste,
s rendelte szüntelen szorító
éji szép résbe.

Törvények oltárán oldódó áldozat,
képtelen vágyak várában
fájó karcolat.
Tovább...

Tovább...
 
   

Puszta lét

Elbűvölő alkony
Lelkem is bomlik tán
Cseppként leszek ma tenger
Harmatként óceán

Szétfolyni a forró űrben
Átlépni a múlt falán
Egy lenni a mindenséggel
Élni akár a halál….

Fentről nézve más
Nincs szenvedés, sem hanyatlás
És ami igazi még
Már csak fentről nézve szép

Szemközt az ősi térrel
Benne élsz a rész hevével
Tovább...

Tovább...
 
   

Embertörvény

Velünk született, velünk hal,
felettünk van, mindent hall,
és hajtja, űzi tetteink.

Nem írt könyvet egyet sem,
mégis feltétlenül elhiszem
mindazt, amit némán közöl.

Nem bánt sosem, csak meggyötör,
s mindig csak vele ütközöl,
az utcán, a szobában, mindenütt.

Tudod jól, mégsem ismered,
benned van, mégis kint rekedt,
s bőröd
Tovább...

Tovább...
 
   

Lucidum intervallum

Sokszor üzen még. Visszaköszönve,
csöndben ölelve a véghetetlen kérdést,
míg állok – látszólag – kihúzott derékkal,
mint kiről lepereg, mert így kell,
hogy legyen, s nem nézem, hogy
falják fel egymást a politikus arcok,
harcuk démoni táncában miként
roskadok össze, és fejem lehajtva
szembesülök azzal, hogy nem én
Tovább...

Tovább...

Hazafelé

Egy vidéki kis kocsma előtt
Ülök s várom a vonatomat.
A nap már lenyugovóban,
Tűzvörös ágyát már megvetette.
Elsimította az ég alját
s az emberek arcát.
Lelassult s lenyugodott minden.

Ebben a tűzvörös fényben üldögélve
Egyszer csak láttam az előttem
Elvonuló emberek életét.
Olyan volt mint a csúnyán megégett bőr,
Melyen
Tovább...

Tovább...