Verseskonyv-versek

Kategória Fantasy

Fantasy versek

Pletyka

A Pletyka zűrzavarban született, a józan ész semmit sem tehetett. Nőtt és terjedt mint egy járvány, magasan szállt szellők szárnyán.   Hazugságokat szórt mindenfelé, de sohasem állt ki az igazság elé. Félt, hogy lebuktatja saját magát, mások által hangoztatta a szavát.   Sunyin lapult a bokrok tövében, rejtve maradt...

Tovább...
 
   

Az élet mégis szép

Ember gondolkodj, ne add fel még! Hisz jól tudod, a világ milyen szép. Van benne fájdalom, de öröm is elég, hinned kell, az Élet nem hagy el még. Gondolj rá, mikor a bölcsődben ringtál, az édesanyád melléből anyatejet szívtál. Majd iskoláidat jártad hosszú éveken át, megismerted társaidat, láttál virágot, fát. Felnőttként...

Tovább...
 
   

Elpusztulni jó!

    Minek az élet? Mire való? Vége lehet, mire lehull a hó. A halál nyugodt és csöndes. Útja néma, fagyosan könnyes.   Ha gondolkozol ezen, belátod. Én mondom, a Halál, jó barátod. Karom erős, a kaszám pedig éles, a vég nem sötét, inkább fényes.   Ilyen jó tanácsot mindenki kapott, add vissza hamar, mit az élet...

Tovább...
 
   

Tűz van benne…

Nem megfestett kép, nincs is vásznon, csak bennem élethű, s azt játszom, hogy él… megérintem. Tudom, hogy van, s nincsen… Valóságszerű elképzelés. Kezemhez simul a szívverés, mint szilaj a csendhez. Út a végtelenhez. Bármikor, bármit készíthetek. Fakóból csupa élénkeket, szürkéből izgága színeket, csendéletből...

Tovább...
 
   

A sors végzete

  Mindent és mindenkit ural a sors, elkábít, elámít, s igencsak gyors. Elbutít ha kell, s nyomorba dönt, bármikor szennyel jól nyakon önt.   Önhitt vigyorral arcán tapos beléd, mindenféle hazugságot hajít feléd. Birkaként a végzeted felé terelget, ha kell ellened fordítja a szerelmed.   Megkeseríti majd minden...

Tovább...
 
   

Nincs visszaút

  Felhők vonulnak az égen, sötétbe borul majd a világ, kiáltások hallanak az éjben, halálát leli az összes virág. Ármány és gonosz tör előre, kín és pusztulás a nyomában, sok jó nem származhat belőle, elvész minden a homályban. A képzelgések ideje véget ér, a kegyetlen való valóra válik, a hízelgésekből senki...

Tovább...

Lelki társas (Fantázia)

Valamikor réges régen, mikor még csak lelkek éltek. Boldog párként és békében, még nem voltak világrészek. Isten egy nap úgy gondolta, próbára kellene tenni. A világot felosztotta, legyen tér, legyen hol élni. Testet adott a lelkekre, s elvette az emlékezést. Szabott időt az életre, a születést, öregedést. Ez a játék csak...

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 25 látogató.

Kövess minket