Verseskonyv-versek

Kategória: Ezotéria



Leláncolt Titánjaim

Én csak a vágyaknak születtem
ebben az elátkozott özönvíz-magányban
s mint leláncolt titánok szalmabábja
feltépni önön vágyaimért talán már nem  akarom
….mert tudom a májusi fényt: a büszke bikahavát
a csillagokba ivódott szentírásokat
az első lélekké szakadásban
a kibomló zöld tüzek fényében
… mert amikor Tovább...

Abszencia

Sötét peronon az éter magányával
összevegyül és megborzong bennem
valami furcsa hideg
mert még mindig arcodat hazudhatom
a meztelen sóhajom tükrére-  a vonat ablakára
özönvíz rajta fáradt keresésem
Hozzád kiáltok Uram
a szellemvilágom metagalaxisából
mint a hirtelen elvillanó szemaforra
az Alfára az Omegára
és ebben Tovább...

Menedék

Mindent akartam, semmit fogtam,
bús, keserédes álmaimban.
Ólomszárnyú angyal húzott a mélységbe,
rémisztő zajt csapott, szívem reszketése.
Még kapaszkodtam a lét hajszálnyi peremébe,
nem néztem az angyal csábító szemébe.
Nem elveszni akartam, csak egyszerűen ÉLNI,
biztonságban, szeretve földet érni.
Megbénított Tovább...

A kísértet

Leszállt az éj,
a vad sötét.
Ember lassan aludni tér.
De az erdők rejtekén,
most éled az állat nép.
Vadászat az élelem,
nekik csak itt most terem.
Nappal zajos még a táj,
ember jár a vad után.
Ölni jár ő csak ide,
fél a szegény őzike.
De ha leszáll a sötét,
félni kezd az emberség.
A fák között a rejtelem,
a kísértet ott terem.
Susognak Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 17 látogató.

Kövess minket