Verseskonyv-versek

Kategória: Ezotéria

Ezotéria versek – ezoterikus versek

IKERLÁNG

Még gyermek voltam itt- e honban, Egyedül éreztem magam családomban. Beszéltem az éghez, könyörögve kértem, Kit ott fent hagytam, adja ide nékem. Emlékszem, tükör előtt álltam sírva kértem, Mert a fájdalmam, oly nagy volt nékem. Láttam magam a tükörben, Tudtam, hogy kettő van belőlem. Egy ki itt vagyok egyedül, A másik, kit...

Tovább...
 
   

GYŰRŰ A SZÍV KÖRÜL

Valahol távol, a föld egyik zugában, A párok, házasság előtti szertartásban, Bizonyítanak szerelem próbájában. Szellemi tanításokat követve, Áldást kérnek frigyükre. Az áldást, tanító mestereik adják, Vagy nem, ahhoz mérten, Mit ír lelkük a sorskönyvében! Ezt mindig csak a férfi kérheti, A szertartást, csak ő...

Tovább...
 
   

LÉLEKHAJÓ

Születésemkor elindult egy hajó az élet útján, Gyermekként nem gondolkodtam kormányzásán. Folyóvize partmentén vitte hajómat előre, S mindig volt ki a kormányhoz állt előre! A folyó egyszer csak tengerbe torkollott, Látóhatár és természet megváltozott. Nem kímélték hajómat az erős hullámok, Bár ekkor már, én voltam...

Tovább...
 
   

KÉT SZÍV EGY LÉLEK

Valamikor réges – régen, Két szívet hordozott magában a lélek. Egyek voltak és boldogok. Ám, az idő múlásával kettészakadt e lélek, Szeretetlenség ereje, mi eltávolította végleg. Azóta keresik egymást e földi világban, De, nem lelik igaz párjukat, Az életek egymásutánjában. Egymás iránti tiszta, őszinte vágy,...

Tovább...
 
   

LÉLEKEGYESÍTŐ

Atlantiszon régi szokás, Főpap előtti szertartás. Létezik egy élő könyv, Melyet, ha egy akarattal olvasod, Betűi fénylőn lángoló sorok. Két lélek szabad akaratú döntése, A lelkük egyesítése! Így, frigyük nem csak egy életre szól, Hanem, elkíséri őket a halálon túl. Legyenek itt e földi világban, Avagy, legyenek a...

Tovább...
 
   

Leláncolt Titánjaim

Én csak a vágyaknak születtem ebben az elátkozott özönvíz-magányban s mint leláncolt titánok szalmabábja feltépni önön vágyaimért talán már nem  akarom ….mert tudom a májusi fényt: a büszke bikahavát a csillagokba ivódott szentírásokat az első lélekké szakadásban a kibomló zöld tüzek fényében … mert amikor...

Tovább...

Abszencia

Sötét peronon az éter magányával összevegyül és megborzong bennem valami furcsa hideg mert még mindig arcodat hazudhatom a meztelen sóhajom tükrére-  a vonat ablakára özönvíz rajta fáradt keresésem Hozzád kiáltok Uram a szellemvilágom metagalaxisából mint a hirtelen elvillanó szemaforra az Alfára az Omegára és ebben...

Tovább...