Verseskonyv-versek

Kategória: Életérzés



Hazám, te vagy a mindenem!

Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem,
Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem!
Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem,
Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem.
Aki ide született, itt éljen és itt haljon!
Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon…
Magyar lóval, magyar fegyverrel Tovább...

Düh

Csapdos és mardos, dühös és álmatag, viharok tengere nem enged, megragad
Mondd, hogy már elég mondd, hogy vége már, hogy csillapodjon, de ő csak dühösen
Vadul kiabál,
Mennél  már de nem ereszt, kapaszkodik, lehúz, te , mint aprócska atom, feladod, mint gyenge túsz.
A dühöngő, zúgó óceán partján te vagy csak meg a víz, mely oly Tovább...

Hűség

Ismerős e szó? Jelent még bármit?
Orránál fogva lehet vezetni bárkit.
Szemfényvesztés és csábos mosoly,
az elhangzó szavak fele sem komoly.
 
Igéző tekintet, érzéki érintések sora,
vágyat gerjesztenek, s eltűnnek tova.
Hiszen van más, mindig akad újabb,
a paletta a hiszékenyebbektől dúsabb.
 
Játszani mások Tovább...

Satírvonalak

Az idő magába olvasztotta
ezt is – mint mindent
ami mögém került
mint a lassuló satírvonalak
egy grafika – egy merev kirakat
sercegő firkák  – az érinthetetlenség
a magyarázatok zagyvasága – függőleges nyilak
egymásba lőtt lándzsák
szavak és szavak – amit mint tintát
felszívott a hófehér itatóspapír
elnyelt Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 2 látogató.

Kövess minket