Verseskonyv-versek

Kategória: Sors

Sors versek. Versek a sorsról.

Ha meghal a csend

Ha meghal a csend Elfut a lélek Küzd az értelem Irtózatos végtelennel A percek órákká nőnek De néha megáll az idő Csak azért, hogy tovább szenvedj Hogy ne hidd azt, minden örök És amíg küzdesz a léttel Érzed, a nemlét erősebb Két szárnyát kitárja feléd Fényeket álmodó csönd lesz...

Tovább...
 
   

Bolond ez a szélcsend

Öregségi vizionálás… versben és apevában Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam, Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam… Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok, Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok. Új Roham… Fordítva Megy minden. Öregszem talán? * Öregszek, puhul is a bicepszem, de...

Tovább...
 
   

A hűséges barát

A bundám barna volt, Vörös foltok borítottak, Az éjszakával azonosultak. Boldog voltam.   Emlékszel még rám? Szaglásztam a légy után Közben orrom táncolt furán. Mint az orángután.   Te még kicsi voltál Még csak járni tanultál. Ott nyüzsögtem körülötted Őriztem  a főnökömet.   Kezedből ettem...

Tovább...
 
   

Akác

Ő csak egy fa volt, szívós, mint a szikla, legalábbis eddig azt hittem. Hegyes tüskékkel vértezte fel magát, vigyáztam, nehogy megérintsem. Barázdás kérgén mézszínű gyanta folyt, ezer sebből vérzett, kínt érzett. Ahogy elhaladtam lassan mellette, halkan hozzám szólt, mert felébredt: Ha egyszer kivágnak, jussak eszedbe,...

Tovább...
 
   

Ha mesélni tudnál

Ha mesélni tudnál… Ha mesélni tudnál nekem, Szépséges rózsabokor, Hevesen és tüzesen, Csöndösen, tömören.   Elmondanád e nekem? Mily ösvényeken jártam eddig? Ameddig ez lett belőlem?   Milyen volt  életem gyermeként? Hogyan viselkedtem? Voltak barátaim? Vagy magányos voltam, Mint a magányos farkas az...

Tovább...
 
   

Gordiuszi csomó

Lét-emlékek… Megfejtettem, a létem maga a gordiuszi csomó, Bele van még kötve, sok minden, ami nem oda való… Szólt az ember, amikor nem is kellett, Írt levelet is, amikor nem kellett… Sok év alatt, így-úgy lett… emlegetett. Emlékszem én azért szép pillanatokra, Bár, tengerparton sincs mindig halvacsora… Fogynak, bizony a...

Tovább...

Az idő, a vonatunk!

Versben és apevában filozofált a szerzőpáros… Néma időpercekben is halad az életvonat, Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat. Nem Siklik Csak döcög. Zaj, csendet tör, Egy lelket morzsol. Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat, Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat. Sín Kopott, Kisiklik. Tovább indul....

Tovább...