Verseskonyv-versek

Kategória Sors

Sors versek. Versek a sorsról.

Percnyi ragyogás

Egy csillag volt a sok közül. Többet álmodott, fényleni akart, ragyogni vágyott. Leszállt hát, hogy lássák a fényét, lássák a szépségét. Lehullott. Végre, ragyogott. Fényesebb volt mint bármikor. Egy percig tartott, aztán elaludt. Boldog volt, pedig nem maradt, csak füst és por. Mindenki megcsodálta, ő pedig újongott. Nem...

Tovább...
 
   

Mi lennél?

Lehetnél bátor, mint hajdani gladiátor. Kit nem rettent veszély és halálba megy a szabadságért. Vagy lehetnél búvó farkas ki a zsákmányra les. De lehetsz hajnali köd, mi a rétre száll. Lassan körbefon, elrejt, de  fogságba zár. Ki mondja meg, melyik a bátrabb? Talán te magad! Mert fel mersz állni. Létezel és lélegzel. Útnak...

Tovább...
 
   

Elmúlóban a megöregedett ősz

Az időjárás szimfóniája… Nyári illatok A lanyhuló napfényben. Csillaghullások. Érzem illatát… enyhe szellő fújja rám, A forró nyár gyorsan magával vitte ám. Hullócsillag láttán sírásra görbül szám. * Az ősz, rozsdás már, Illatok, elporladtak. Deres hajnalok. Ősz pompázik igazi színkavalkádban, Deres...

Tovább...
 
   

Fájdalom hamvak

Hétköznapi pszichológia…+ apevában és tízszavasban. Az Idő Nem gyógyít, Csak megtanít, Nélküle élni. Fájdalom enyhül, könny kevesebb gördül. Végtelen űr tátong, nem törpül. * A fájdalom hamvait lassan széthordja a szél, De, a hiány vajon mitől fog múlni? Széthulló fájdalommal vajon, mit veszítettél S A veszteség,...

Tovább...
 
   

A Koldus

Utcákon kóborlok, Alamizsnát kérek. Sokszor csak pofont kapok. Pedig senkinek se vétek. Pénzem nincs, Szegény mégse vagyok. Az emberség a kincs. Melyet most szétosztok. Ha beszélni akarsz, Én mindig itt leszek. Meghallgatom szavad. Kincset adok neked. Nem vagyok más, Mint jöttment csavargó. Éltem mégis boldogság, A rosszban is mindig...

Tovább...
 
   

Sorsom (51 éves lettem)

Nem vagyok senkinek a pártolt embere, Pedig ez a siker előfeltétele. Még mindig igen töröm, hajtom magamat, Állítom, hogy ez a sikeres folyamat. Ápolgathatna már egy kicsit az élet, Dönthetne már, hogy feladattal megméret. Mért jó a sorsnak; éjjel-nappal kesergek, Példánya vagyok az igazi pechesnek. Sorsom! Tegnap lejárt a hét...

Tovább...

Jó úton…

Nem félek… ma erősebb vagyok így, gyengén. Halvány a pengeélen táncoló árnyam, ott felejtettem abban a szürkeségben… hol sokáig járt a lelkem feketében. Ma színeket bontok remény sugarában. Elég ennyi! Nem kell az egész világ. Szívemmel fogom és csak annyit ölelek, amennyit átérek , s meg is érzek vele. Nem érdekel...

Tovább...