Verseskonyv-versek

Kategória: Sors

Sors versek. Versek a sorsról.

Menni a múltba?

PolitikaAvagy: tagadni a múltat? A jövő titok, De a végzet intézi… Múlt meg, úgy, ahogy…! * Másodpercenként Létezik, jövő kezdet. Csak múlt alapján! * A vágy, csak álom, Vagy teljesül, vagy soha… A múlt, biztos pont! * A múlttól félni Dőreség, vissza nem jön. Csak… kutakodni! * Előttünk tenger Sok kérdés múltba vezet....

Tovább...
 
   

Vöröske pórul járt…

Az életképet, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… A róka, kenyeret Keres… egy nyúlnak képében! Mezőn is kóricált. Apró szemű hó szálldogált, Ifjúpár mezőn álldogált. * Láp régen befagyott, Ott csúszkál, a hideg jégen. Már hangosan korog. A gondolatuk azon járt, Találni jó szórakozást. * A mezei nyúl is Ott van már,...

Tovább...
 
   

Buzgón közeledik a tél

Haikukban, eredeti –Bashó féle- stílusban… Buzgón érkezik A hideg, lépte kopog. Libabőrt terít. * Buzgón érkezik Fogcsikorgató hideg. Tó vize fagyott. * Buzgón érkezik Vastag, sötét hófelhő. Hószállingózás. * Buzgón érkezik A havazás. Takaró. Hóakadályok. * Buzgón érkezik A jégvirág rajzoló! Szép motívumok....

Tovább...
 
   

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló...

Tovább...
 
   

Az idővonat megbízható

Versben és apevában elmélkedett a szerzőpáros… Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli, Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli… Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni… * Idővonat a Kulcsa mindennek, a perc! Nap is így ébred. * A Megélt Perc kulcsa Az életnek. Így éld életed! * Idő csak megy tovább, múltat...

Tovább...
 
   

Ködös tájkép

A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában… Ősz, már ököllel kopog az ablakon, Lefolyó vizet csinál a falakon. Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden, Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen. * Köd-hajnal dereng, Fázós hideg, dermesztő. Szomorkás szürke. Metsző lég, hajnal hasad, Szürke tájra...

Tovább...

Eternális

Csendben csordogáló kispatak, A repceföldek sárga tükre alatt. A titokzatos halhatatlan Hajnalban hall-hatatlan. Az idő nem múlik, örök Itt csak a végtelen harc hörög. A halhatatlan patak A repceföldek alatt, Befejezné végtelen harcát, És legyőzné a múlt rengeteg titkát. Hömpölyög, majd megnyugszik A haragja...

Tovább...