Verseskonyv-versek

Kategória: Élet

Versek az életről. Amatőr és klasszikus versek az életről. Szép versek az életről.

Égi menedék

Élénken él az emléked bennem , nem búcsúztál,-én álltam döbbenten, még itt voltál,de lelked útra-kész, emlékezeted néha visszatért. Láttam tested csont-sovánnyá fogyott, de szemeidben a fény ragyogott, szavak nélkül értettem a kérést, engedj el!-a szívem már megbékélt. Akkor,és ott,- megértettem mindent, földi...

Tovább...
 
   

Vöröske pórul járt…

Az életképet, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… A róka, kenyeret Keres… egy nyúlnak képében! Mezőn is kóricált. Apró szemű hó szálldogált, Ifjúpár mezőn álldogált. * Láp régen befagyott, Ott csúszkál, a hideg jégen. Már hangosan korog. A gondolatuk azon járt, Találni jó szórakozást. * A mezei nyúl is Ott van már,...

Tovább...
 
   

A téli szél cifra ritmikája…

A téli hideg szélről, eredeti Baso féle stílusú tankában irt a szerzőpáros… Ágak, csak nyögnek, Hideg szél hajlítgatja. Utolsó levél… Fázik faágon csüngve, Égfénytől messze szökve. * Erdőben egy fa Kis görbe! Szél zilálja… Búsulva fázik… Reszket a bokor szélben, Kemény, jéghideg télben. * A vaduló...

Tovább...
 
   

Buzgón közeledik a tél

Haikukban, eredeti –Bashó féle- stílusban… Buzgón érkezik A hideg, lépte kopog. Libabőrt terít. * Buzgón érkezik Fogcsikorgató hideg. Tó vize fagyott. * Buzgón érkezik Vastag, sötét hófelhő. Hószállingózás. * Buzgón érkezik A havazás. Takaró. Hóakadályok. * Buzgón érkezik A jégvirág rajzoló! Szép motívumok....

Tovább...
 
   

Érkezik a tél eleje…

Részletek: versben apevában és 10 szavasokban. Már, kertünkben ökörnyál sem lebeg, Elúszott az összes nyári felleg… Ló nyerít hidegben. Szívet hevít forró sörénye. * Nézem és ameddig a szem ellát, Sok-sok hófolt takarja a határt… Tyúk fészkelődik meleg szalmában, Kakas maradt az úr a házban. * Bizony, már lehullott...

Tovább...
 
   

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló...

Tovább...

Terített asztal…

Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros… Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr!...

Tovább...