Verseskonyv-versek

Kategória: Gyász



Lüktető kőkehely

Krizantémokon bomlik a sötét
szalagot hurkol
könnyeket csorgat a gyertyaláng
gyöngyfüzér-láncot fon
hold-sálat köt a kimondott imán
s a végtelen-sötétbe hajló fehér jogarokon
imával szentelt szirom-koronákon
a vacogó  emlékeink sugallatán
libabőrözik a  sötétben suttogás
mert  nem ölelhető a szeretet
mert láthatatlan Tovább...

Semmi világ

Ülök egy szobában, nincs hova mennem.
Hatalmas hiány tátong most bennem.
Ezernyi érzés marcangol belül.
De a lában mellett már senki sem ül.
Más lett minden, más lett a világ.
Kint hó hull, bent egy elszárad virág
Szirmait söpri az ágy alá a huzat,
Mint gondolatot, mely a múltba mutat.
Néma ugatás, mindenhol körmök kaparása,
Szemekben Tovább...

Ez az élet?

Milyen élet ez?
Én, még csak huszonkét éves vagyok,
De már apát és társat gyászolok.
Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem,
Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem…
Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma,
Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma.
Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna. Tovább...

Tavaszi ballada

 
Vágy-folyónak partján, remegve állok,
Feltartott kezemmel, Égbe kiáltok,
Tavasz, te álnok, szólj, mit kérsz cserébe,
Egyetlen percre- Őt-, add vissza, kérlek!
Kevély az éjszaka, hinti rám kínját,
Könnyemből rakja le, lelkemnek hídját,
Könnyedén megérint, induljak- rajta!-
Miközben visszadob, a túlsó partra. Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 23 látogató.

Kövess minket