Verseskonyv-versek

Kategória: Búcsú

Búcsú versek – búcsúzás versek. Kortárs és klasszikus búcsú versek.

Emlékek

  Vajon megéri a sebeket feltépni? Vagy jobb lenne mindent feledni? Nem tudom a választ még gondolkodom rajta, Minden nap a fülembe cseng még a hangja, Mikor azt mondta “Szeretlek és soha el nem feledlek”, Ma meg már hiába kereslek, Emlékek sokasságát hagyta maga után, Amiket őrzök és lapjaim bután, A rengetek emlék...

Tovább...
 
   

Rájöttem végül

Rájöttem végül… el kellett tolj magadtól engem mielőtt a veled átélt csodákat megmérgezik a fakóvá szürkülő monoton emlékek. Rájöttem végül… meg is kellett bánts rezignáltan, üres hangon szólva hozzám hogy ezáltal már ne tudjalak „jónak” vélni álcázott szerepedben téged valódinak hinni. Rájöttem végül…el...

Tovább...
 
   

Voltam..lettem..voltam

Fény voltam-világítottam Árnyék lettem-elbújtam Tűz voltam-lángoltam Víz lettem-oltottam Tó voltam-tavirózsát rejtettem Csónak lettem-láncon vergődtem Evezőlapát voltam-elmerültem Kacsa lettem-hápogtam Hattyú voltam-fényt hoztam Pillangó lettem-szárnyam vesztettem Kavics voltam-azon üzentem Holló lettem-szomorkodtam...

Tovább...
 
   

Horváth Piroska: Hétköznapi legenda

Megkopott ablakon kitekint a talány – azúrkékre ömlik sötét, éji festék, csillagfény sem remeg rideg mennybolt hasán, elvonul a nyár is, költöznek a fecskék, kopasz ágbordák közt kalapál a szíve, pöffeszkedő aggályt már nehezen tűri, fakónak tűnik a fényszivárvány íve, papírvárosokat galacsinba gyűri, kígyóaszfaltokat...

Tovább...
 
   

Horváth Piroska: Üveghegyeken túl…

fertőtlenítő leheletű csend gubbaszt, majd hirtelen izgágán inal, görget galacsinba gyúrt múltat át a folyosón a kajla huzat, fájdalom gyöngyözik át a kopott kórházi szöveten, halál keserű csókja ott izzik homlokán, csordogál lassan a ráncai közt – mostohán, üveghegyeken már túl van, áttetsző falakon még látom...

Tovább...
 
   

Búcsúzom

Úgy érzem velem csak játszik az élet, de én felnőttem már, a játék elég lett. Jobb lenne elszökni a Földről örökre, úgysincs itt olyan, ki igazán szeretne. Bár néha felcsillan egy-egy reménysugár, hogy magányos lelkem végre vígaszt talál, de nem tart soká és én ráeszmélek, megint csak képzeletem játszik az elmémmel....

Tovább...

Il silenzio

Szótlan közvetítő Temetőben a sírok között állok, Nem messze tőlem a megásott árok, Megint újabb temetés, egy újabb vég, Napos sírkert felett beborul az ég. Hangos sírások, lassú menetelés, Utolsó út, ez már csak levezetés. Nem ismerem, nekem csak egy idegen, De a temetés sosem hagy hidegen. Fájóan nézem… engedik...

Tovább...