Verseskonyv-versek

Kategória: Búcsú



Elindultam

Félve nyúltam a kilincs után, mely bezárt
Kis szobámba, amit már ezerszer bejárt
Gondolatom, szívem, lábam és vágyaim.
Hol éltem, s születtek legvadabb álmaim.
Most mégis elhagyom e kis szobát, viszlát.
Felveszem a mesés, hétmérföldes csizmát.
Falra pingált álomképek, ég veletek,
Megyek tovább, hisz mást itt már nem tehetek. Tovább...

Sötétben

Mint vad farkas a gidát,
Úgy tépi szét a gondolat a kezet.
Két barát ki egymásért kiált,
Most haragjuk jóhoz nem vezet.
Mélyben dúló fekete harcok,
Mint a hatalmas sziklák,
Úgy törik meg a fáradt arcot,
S veszítik el belül a szikrát.
Ezernyi emlék és kép lobban lángra.
Megannyi jókedvű kacaj és a vágy
Vált önmagába záruló Tovább...

Ez az élet?

Milyen élet ez?
Én, még csak huszonkét éves vagyok,
De már apát és társat gyászolok.
Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem,
Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem…
Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma,
Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma.
Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna. Tovább...

Üzenetrögzítő

 
Ma még élek, de lehet, hogy
Holnap búcsú nélkül
Meghalok.
Belőlem sem marad semmi,
Csupáncsak az, amit
Alkotok.
Örökre elnémul ajkam,
De itt talán újra
Hallotok.
S ne sírjatok! Én mosollyal
Akarom nézni az
Arcotok.
Tápiószecső, 2016. december 25. Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 6 látogató.

Kövess minket