Verseskonyv-versek

Kategória Betegség

Betegség versek. Amatőr és klasszikus betegségről szóló versek.

Jön a szike

  Betegség, fájdalom, kínok, s gyomokkal belepett sírok. Üres magány, üvöltő csend, sekélyes érzések, ez a trend.   Ki beteg, ne reméljen sokat, az egészségügy ellene fogad. Nincs tisztesség, kihalt régen, átgázolva becsületen és véren.   Lealázás, durva, bántó szavak, a semmiért mégis elvárt javak....

Tovább...
 
   

Gyöngyvirág

Ez itt a tél és tavasz szerelme a hűvös gyöngyvirág megtanít könnyezni a fehéret   Szerelmese lettem e színnek a szavak nélküli világnak az ismeretlennek   Szerelmese lettem a fehér homoknak a porszemek közt a felismerésért a várakozásnak   Szerelmes lettem a télbe a tavasz hitébe a visszatérhető tisztaságban...

Tovább...
 
   

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna....

Tovább...
 
   

Visszatérés

“Elveszítjük… a halál beállt”, még hallottam: “a szíve leállt” aztán megszűnt minden fájdalom, békesség szállt meg és nyugalom. Felemelkedtem, oly végtelen, fentről néztem, mi lesz most velem láttam még, ahogy lenn küzdenek. De minek? Ott a fény, átkelek. Könnyű vagyok, fényben lebegek,...

Tovább...
 
   

Féltelek

Szétestek napjaim, perceim, s óráim virrasztok álmatlan éjjelek óráin, elfogyott erőm, de kitartok végtelen, nem lehet még rajtam úrrá a félelem… féltelek. Fáradtan hajtom le minden nap fejemet, az álom elkerül, az éj kér türelmet, gondolatok kavarognak, nálad járnak, körülvesznek az álmot bénító árnyak…...

Tovább...
 
   

Vidító

Orvosomat felkerestem, nem láttam már vagy húsz éve, most is csak egy papír kellett, de ő könnyen nem engedett. Nyakában a sztetoszkópja, máris szívemet vizsgálja, mondom én: nincs annak baja, hallgatózik mosolyogva. Na, akkor a vérnyomása, e korban már magasan van, bíz’ az is jó, megfelelő, évek óta semmit nem nő. Kereskedik...

Tovább...

Horváth Piroska: Hétköznapi legenda

Megkopott ablakon kitekint a talány – azúrkékre ömlik sötét, éji festék, csillagfény sem remeg rideg mennybolt hasán, elvonul a nyár is, költöznek a fecskék, kopasz ágbordák közt kalapál a szíve, pöffeszkedő aggályt már nehezen tűri, fakónak tűnik a fényszivárvány íve, papírvárosokat galacsinba gyűri, kígyóaszfaltokat...

Tovább...