Verseskonyv-versek

Kategória: Élet

Versek az életről. Amatőr és klasszikus versek az életről. Szép versek az életről.

Érkezik a tél eleje…

Részletek: versben apevában és 10 szavasokban. Már, kertünkben ökörnyál sem lebeg, Elúszott az összes nyári felleg… Ló nyerít hidegben. Szívet hevít forró sörénye. * Nézem és ameddig a szem ellát, Sok-sok hófolt takarja a határt… Tyúk fészkelődik meleg szalmában, Kakas maradt az úr a házban. * Bizony, már lehullott...

Tovább...
 
   

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló...

Tovább...
 
   

Terített asztal…

Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros… Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr!...

Tovább...
 
   

Az idővonat megbízható

Versben és apevában elmélkedett a szerzőpáros… Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli, Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli… Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni… * Idővonat a Kulcsa mindennek, a perc! Nap is így ébred. * A Megélt Perc kulcsa Az életnek. Így éld életed! * Idő csak megy tovább, múltat...

Tovább...
 
   

Búcsú a jó időtől…

Avagy végét járja az ősz… versben és HIAQ –ban elmélkedett a szerzőpáros. Ami várható, azt jobb ha, előszoba vakablakában nézem, Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat, így hogy végzem? Jobb nem látni mi jő, Ködös az idő s életem. Szemeimen hályog. * Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre, Csontomban éreztem…...

Tovább...
 
   

Ködös tájkép

A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában… Ősz, már ököllel kopog az ablakon, Lefolyó vizet csinál a falakon. Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden, Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen. * Köd-hajnal dereng, Fázós hideg, dermesztő. Szomorkás szürke. Metsző lég, hajnal hasad, Szürke tájra...

Tovább...

Ez már a sál-korszak…

Eredeti Baso féle tankában írta meg a szerzőpáros… Rozsdás falevél, Szélben repül, búcsúzik. Libegve libben. Földre tér, avarba, Feltapad cipőtalpra. * Szélficsúr szellő, Edzést tart, majd vihar lesz. Boglyát felborít. Fázós hajnali angyal, Sétál kibontott hajjal. * Előkerült az Elmúlás rémes szaga. Szél,...

Tovább...