Verseskonyv-versek

Kategória: Szülő

Versek szülőknek és versek szülőkről

Fogd a kezem

Már kenyerem javát megettem,
jó, hogy velem vagy gyermekem,
oly szorosan öleled lelkemet,
fogod öreg,ráncos kezemet.

Lesed minden óhajomat,
végig kíséred nehéz utamat,
még elengedheted a kezemet,
éld álomszép életedet.

Még nem kell értem élned,
még érted égnek a fények,
még boldogan kacagj,dalolj,
nem kell,hogy örökösen
Tovább...

Tovább...
 
   

Tiszta szívvel

Már szeretnék sétálni a Derecskei rónán,
csodálni a tavasz ébredését.
Hallgatni a mezőn
a madarak vidám csicsergését.
Megnézni a csendes temetőt,
a halottak honát.
Ahol tiszta szívvel
kisírhatnám magam a kisfiam sírhalmán.

A Derecskei sírkertben örök álmokat alszik
Debreceni Csabika,
kisfiam már rég az égből néz le
Tovább...

Tovább...
 
   

HALÁLCSÖND-IDŐ II.

A küldetések alászállnak.
Fagyba dermed minden utam.
Hol az egyetlen élhető vers –
keresztjére hogy ráfeszítsem magam!
 
Milyen évszakrend, üdvös víz
csurog alá anyám élő hitéig –
apám oktalan hallgatását
meddig bírom e kietlen éjben?
 
Évtelen-naptalan kimért időmben
ki fájdulna szebben-jobban –
lélekharang
Tovább...

Tovább...
 
   

ALKONYODÓBAN

Csillagocskám, édes szentem,
virágzó és tiszta lelkem –
én nővérem, rózsa-lányka,
sziromhavam! – s Te is árva.

Gyászbársonyos éjszakáknak
hold-övezett derekára
apánk adta, anyánk hordta:
tarsolytartó s tüzes kova.

Istállónknak trágyás széna
s születésünk izzadt lova –
előbbeden csikók vagyunk,
parazsunkból
Tovább...

Tovább...
 
   

Valaki hiányzik…

Már csak egy kép a falon… Emlék itt belül.
Csendül a szó, s, mintha velünk mosolyogna.
Itt vagytok mind… súgja a szeme, ragyogja…
Forró a könny, mely arcomon végig gördül.

Valaki hiányzik, de mintha itt lenne,
figyelne minden lépést és mozdulatot,
s mi mind tudjuk, hogy valami megváltozott,
nem maradt más, csak a vidám
Tovább...

Tovább...
 
   

Hétköznapi gondolat…

Fáradt volt tekintete,
arcára kiültek az évek,
könnyű sora sosem volt,
de bírta a nehézséget.

Kezeit nézte , a dagadt,
duzzadó, pulzáló ereket.
Mindent megtett a családért,
amit csak lehetett.

Pihenni kéne kicsit..,
egy kicsit ÉREZNI,hogy ÉL.
Keserűen mosolyog, mert
tudja, ostoba, hiú remény.

Felnéz az égre …Suttogja.
Tovább...

Tovább...

Hazajár

Útjára engedem,
erős, nem védtelen,
kíséri tekintetem.

Gyönyörködöm benne,
érzem visszajönne,
tudja mennyire féltem…

Már nem mért távolság,
kitárul a világ,
s fáj, hogy gyöngül a szemem.

Fény gyúl a sötétben,
megszólít a csendben,
égig érnek a szavak.

El nem felejt, üzen,
s míg érinti szívem,
oly gyengéden
Tovább...

Tovább...