Verseskonyv-versek

Kategória Apa

Versek apának és versek apáról. Amatőr és klasszikus apa versek.

Apám

-Mikor bajban voltam ,nem figyeltél. Elejétől átkozott volt a vér. Sose kérdezted, mi bánt. Miért nem voltál mellettem apám! -Hallgass meg fiam,beszélnünk kell. Kezem messziről is féltőn óvott téged. Minden egyes nap gondoltam rád, Otthonom előtted mindig nyitva állt. -Hazudsz!Ne álltass engemet, Nélküled múlt lassan az...

Tovább...
 
   

Katona dal

lennél-e gyapotot írtó lego katona kinek a birodalomból maradt még humora? vagy inkább egy újkori macso, kinek karján virít a tetkó? maradi anyuka, kinek lefinomabb kaja a vacsora? tanár, kinek pénze vész el, ha gyerekeknek ceruzát készletel kocsmában lotyó, kinek ruhája fakó autómosóban shopos, kiből nem lesz milliomos sarki...

Tovább...
 
   

APÁM

Jó lenne ha rámszólhatnál ha hangod érce a jobbért vájna belém ha láthatnálak újságcikkel a szádban és lennél nagy felnőt midőn kezem kezedbe csap.   Egykori nem-alvásaid forrása voltam s voltam féltett tulajdonod mígnem gyermekfejjel kormor órák mezejére szorítottál s míg vívtad ideológiai harcod üres szobádban...

Tovább...
 
   

Nem vérfényű élet

Nem vérfényű élet I. A végtelen búcsú – fuvallatával talált rám ez a vérfeledésű megindító Tömjénes találkozás köztünk a szó : fekete fehér volt szemünk gyertyafényű: imádkozás II. Elhagyott Az ördög kacagott……. Porba törte bőrcipője sarkát sáskák hívták – És Ő csak ballagott III. Tükör arc volt...

Tovább...
 
   

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna....

Tovább...
 
   

Nem kérek egyebet

Nem kérek egyebet, csak egy jelet hogy tudjam, apám és anyám szeret, az illatukért könyörgöm, Uram ha itt az idő, segítse utam. Süvített a szél a temetőben vacogtam, a Nap volt lemenőben, gyertyáknak fényénél álltam árván nehéz volt szívem, akár a márvány. Madár sem fütyült, siratta párját lehullt a földre az apró nászágy,...

Tovább...

Apámnak

Annyit éltél, mint most a gyermekem, de még mindig érzem, hiányod fáj, ha írok rólad, nedves tenyerem, és sírásra görbül szem és a száj. Most úgy érzem, te vagy az én fiam, és nem én hívlak téged apámnak, de így a gyász hétköznapjaiban hiszek némán az önbecsapásnak. Hiszek némán az önbecsapásnak, hiszem azt, hogy még...

Tovább...