Verseskonyv-versek

Kategória Apa

Versek apának és versek apáról. Amatőr és klasszikus apa versek.

APÁM

Jó lenne ha rámszólhatnál ha hangod érce a jobbért vájna belém ha láthatnálak újságcikkel a szádban és lennél nagy felnőt midőn kezem kezedbe csap.   Egykori nem-alvásaid forrása voltam s voltam féltett tulajdonod mígnem gyermekfejjel kormor órák mezejére szorítottál s míg vívtad ideológiai harcod üres szobádban...

Tovább...
 
   

Nem vérfényű élet

Nem vérfényű élet I. A végtelen búcsú – fuvallatával talált rám ez a vérfeledésű megindító Tömjénes találkozás köztünk a szó : fekete fehér volt szemünk gyertyafényű: imádkozás II. Elhagyott Az ördög kacagott……. Porba törte bőrcipője sarkát sáskák hívták – És Ő csak ballagott III. Tükör arc volt...

Tovább...
 
   

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna....

Tovább...
 
   

Nem kérek egyebet

Nem kérek egyebet, csak egy jelet hogy tudjam, apám és anyám szeret, az illatukért könyörgöm, Uram ha itt az idő, segítse utam. Süvített a szél a temetőben vacogtam, a Nap volt lemenőben, gyertyáknak fényénél álltam árván nehéz volt szívem, akár a márvány. Madár sem fütyült, siratta párját lehullt a földre az apró nászágy,...

Tovább...
 
   

Apámnak

Annyit éltél, mint most a gyermekem, de még mindig érzem, hiányod fáj, ha írok rólad, nedves tenyerem, és sírásra görbül szem és a száj. Most úgy érzem, te vagy az én fiam, és nem én hívlak téged apámnak, de így a gyász hétköznapjaiban hiszek némán az önbecsapásnak. Hiszek némán az önbecsapásnak, hiszem azt, hogy még...

Tovább...
 
   

Szívében élek

  Varjú Zoltán: Szívében élek *** Még gondolat volt csupán a vágy, mégis szeretve gondoltak reám. Majd együtt vert a szív a szeretet ritmusán, pedig nem tudhattam még, mit jelent a szó; édesanyám… *** Még cseppnyi volt az értelem, mégis gyakran, vissza képzelem a lágyan simogató kezét. Ahogy késő éjjelen, virrasztva...

Tovább...

Fából faragott falu

Az utolsó munka Azt mondta: hintaszéket farag… annyira hitte, lesz ereje… Eltervezte, kell hozzá anyag, s talán mozdul annyit a keze… Békések az itt maradt szavak, pedig már nem volt rá ideje. Nem hajoltak a béna ujjak, sorvadtak a tervek, pusztultak… …mégsem törte meg sejtek átka, kisimogatott görcsök…...

Tovább...

Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 105 látogató.

Kövess minket