Verseskonyv-versek

Kategória: Anya

Anya versek. Amatőr és klasszikus anya versek. Szép versek anyának, anyaság versek.

Köszönet (édesanyámnak)

Te vagy, aki biztatsz engem, azért szeretsz, mert vagyok. Felemelsz, ha mélybe estem, a tűz benned ott ragyog. Bárhol meghallod, ha sírok, letörlöd a könnyeim. Ha emésztenek a kínok, átveszed a terheim. Velem örülsz jókedvemben, mosoly virágzik kertedben. Tőled jó szándék fakad. Bár utam már külön járom, te vagy a legjobb barátom....

Tovább...
 
   

Drága édesanyám!

Tündököl a Nap, csillám fénye hull rád, a szél rózsaillatot csókol homlokodra. Kedves dallal vidítja szíved zugát… Itt vagyok! Szeretlek! Hozza most a tudtodra. Aromával fürdet a virágzó kert, tudom, kedveled őket, a nyugalmat, csendet. Szemed lehunyva szól a lágy koncert, Nézed a narancsos égboltot, s magyar tengert. Féltelek...

Tovább...
 
   

Csillogó gyöngyszem

Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében, rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán, ezt a pillanatot semmiért nem adnám, kés éle megállt a ropogós kenyérben, melléálltam, néztem – egyre apróbb, szentem, karcsúsodott a friss cipócska kezében, ő mondta és mondta – elhalkult beszédem, csak álltam ott némán,...

Tovább...
 
   

Édesanyám keze…

Foltokat festett az élet a kezére, sors ujja festékbe mártotta ecsetét. Munka árnyalatát kente a hegyére, lelkébe satírozta szeretet erejét. Ezernyi foltocskán – bütykös kézfején, álmai pasztellje megpihen remegve. Szerető karjait kinyújtja énfelém. Csókolom kezeit – fejemet leszegve.  ...

Tovább...
 
   

Szótlanná váltam…

Szótlanná váltam – hová lett hangom? Azt szeretném, hogy mindenki hagyjon! Szeretnék újra csöpp gyermek lenni, konyhafiókból cukorkát csenni. Rózsafák mellett követlek csendben, látom az arcod gyöngyharmatcseppben. Meghajlott háttal merengsz a múlton – figyellek némán – illatos úton. Velem örültél,...

Tovább...
 
   

Nem kérek egyebet

Nem kérek egyebet, csak egy jelet hogy tudjam, apám és anyám szeret, az illatukért könyörgöm, Uram ha itt az idő, segítse utam. Süvített a szél a temetőben vacogtam, a Nap volt lemenőben, gyertyáknak fényénél álltam árván nehéz volt szívem, akár a márvány. Madár sem fütyült, siratta párját lehullt a földre az apró nászágy,...

Tovább...