Verseskonyv-versek

Kategória: Saját vers

Kortárs versek, prózák. Amatőr versek és történetek felhasználóink tollából. Ha van a tarsolyodban saját vers, vagy egyéb mű, és szeretnéd viszontlátni a Verseskönyvön, akkor Küldd be itt!

Álom

Szőke szálai szerte szállnak,
mint szélzilált kalász az érett táblán.
Fejét párnába fúrja, úgy szuszog,
fogom kezét, s őrködöm tarka álmán.

Mit álmodik ? Ha néha rebben,
mint gyors verébraj, riadva fordul,
majd újra gyors mosoly. De lám a szája rándul
s szeméből már a könny majdnem kicsordul.

Ki érti ezt ? A gyermek álma
Tovább...

Tovább...
 
   

Álom

Előttem a jövő, az úttalan út,
Mögöttem a múlt… a biztos alagút.
Nézek a távolba… sehol egy híd,
A végtelen tátong, a semmibe hív…

Bámulom a csendben a mások lábnyomát,
S a szél rám teríti múltam fátyolát.
Elalszom lassan, az emlékek között…
És repülök messze… minden… mindenki fölött…
Tovább...

Tovább...
 
   

Álom

Minden éjjel azt álmodom,
Hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra,
Forró csókra vársz.

Simogató pillantásod érzem
Arcomon, olyan ez, mint
A valóság, kár, hogy álmodom.

Sötét éjjel édes álom
Hamar tovaszáll, felébredek,
És a szívem vadul kalapál.

Kispárnámat szorongatom
Könnyes a szemem, szeretném,
Ha velem lennél,
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

Álmodjál szépeket

Álmodjál szépeket
Sötétbe fényeket
Reményt az élethez
Utat a méreghez.

Álmodjál szépeket
Öldöklő népeket
Vért és halált
hol a  szív megáll.

Álmodjál szépeket
Emlékként képeket
Mosolyt arcokra
Virágot sírokra.

Álmodjál szépeket
Ördögi lényeket
Világra pusztulást
Lelkemnek megnyugvást.

Álmodjál szépeket
Tovább...

Tovább...
 
   

Alkony a zárdában – Egy impresszionista vázlat

Már bíborrá érnek a lomha szép felhők,
És csendesen csillan a templomok oltára,
Aranyló pompában nyújtózik az erdő,
S távoli harangszó fekszik a zárdára.

Ragyától telt falra lomhán lép az este,
Poharak ölébe bújik meg az alkony,
Árnyas szobák fénye – gyermeklánynak teste,
S bús keresztek árnya nyúlik meg a sarkon.

Őszi
Tovább...

Tovább...