Verseskonyv-versek

Kategória: Nők



A nő

Megfejtésre vár a titok.
Könnyen síró, nevető.
Tűsarkakon tipeg-topog,
nagy cipőben kicsi Ő.
Miből lesz a cserebogár?
Hercegnő a tükörben.
A kezében papírpohár,
selyemhaja fürtökben.
Illeg-billeg, forog-pörög.
Angyalt játsszon vagy ördögöt?
Kényes dáma, szelíd lány?
Zöld, fűgyűrű az ujján.
Vidám vadóc. Apró Tovább...

Eszményi

 
Nézni, nézni, nézni…
Arcodat fürkészni,
minden egyes arczegzugot,
a kontúrt, az áll-hajlatot,
a fülcimpát, a száj szélét,
a szemhéjak melegségét:
a férfi szereti a nőt nézni,
csak nézni, céltalanul.
(Pápa, 2015. év elején) Tovább...

A Nő

 
Harmatos bájban fogant csöppnyi lélek
anyaméhben bevackolva fejlődik,
e testben ekkor kigyúlnak a fények,
nagy világra ártatlanul érkezik.
Kisdedből gyarapszik hamar a lányka,
környezetét huncutul kicsipkézi,
magasra nőve mégis oly parányka,
férfi szeme érdeklődve becézi.
Hasítva halad az idő kereke,
magát felfedezve Tovább...

Horváth Piroska: Tupírozott sóhaj

Deresedő tincsem festék alá rejtem,
elmúló időmet lágy szőkére kentem,
csontos derekamra rásimult a párnám,
csendülő szavaim szuvas foggal rágnám.
Redőzik homlokom szőkeségem alatt,
minden telem után új tavasszal fakadt,
újabb évgyűrűvel, ahogy fáknak törzsén –
apró redők gyűlnek – innen-onnan, görbén. Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 6 látogató.

Kövess minket