Verseskonyv-versek

Kategória: Klasszikus

Klasszikus versek – nem általatok írt versek, elődeink versei

Halottak

Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, már megmeredtek és örökre szépek. Nem-élők, mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők, kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt...

Tovább...
 
   

Nyári sanzon

Nyári sanzon Nyáron daloltam, őszre félretettem S most tűnt nyár tüzénél melegszem… Arany hold úszik türkisz égen, Fekete fák az ében éjben, Dalol a nyár szőke réten. Ma a smaragd füvekre fekszem, Az őszi bánattól menekszem, Téli rontás vedli lelkem. Ó őszi álom, téli álom, Kis életem, hosszú halálom, Vigasztalj,...

Tovább...
 
   

Nyár

Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol – vörös, de karcsú még a nyár. Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt...

Tovább...
 
   

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon. Görnyedve várom télen a szobámba, a tűz körül álmodva csüggeteg, lángóceánját képzeletbe látva, mely semmivé hamvasztja a telet. S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül s zöld pártadísze...

Tovább...
 
   

Latinovits Zoltán: Nem tudhatom…

Nem tudhatom… Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,...

Tovább...
 
   

Nagy Feró: Psalmus hungaricus

  Psalmus hungaricus I. Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar, még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe, hogy nem hatolt...

Tovább...

Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére, Mint jóllakott tuzok, magadba hullva Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat Cibálja, tépi vérek irigy ujja. Hiszen tudod már mi a Végtelenség: A Végtelenség az a magyar bánat S hiába vergődsz haló hattyuként, Szomorubb lélek búsul majd utánad. Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,...

Tovább...