Verseskonyv-versek

Kategória: Klasszikus



Latinovits Zoltán: Eszmélet

ESZMÉLET
1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem Tovább...

A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA

Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,
A kereskedő bedugja
Ecetes korsó gyanánt.
A kanonok gyügyölgeti
Vén szotykáját pamlagon,
A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.
Hivatalnok feleségét
Frütyögteti rendesen,
De befirkant az írnok úr
A szajhának, – csak legyen!
Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen, Tovább...

PÓTLÉK

Egyszer fenn jártam Helsinkiben, s ott
Sok finn tudós szívesen fogadott.
A magyarul tudók egy szigeten,
Búcsúlakomát rendeztek nekem.
Verseket olvastam – természetes,
Így telt el vígan az a nyári est.
Verseimen mulattak eleget,
Végül egyikük, egy megjegyzést tett:
Egy szó van a versekben – mondja ő -,
Mely könyveinkben Tovább...

Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a Holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is tinéktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a Hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első Tovább...

Loading


Látogatók

Ezt az oldalt megnézte 98 látogató.

Kövess minket