Verseskonyv-versek

Kategória: Belső szépség

Belső szépség versek. Amatőr és klasszikus versek a belső szépségről.

Szabó Gyula: Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti,...

Tovább...
 
   

Szívből-szívbe

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Példabeszédek 4,23) Minden szó, ami még kimondható, most minden szó már mást jelent, és szívől-szívbe adni volna jó szépet, nagyot és végtelent; boldog mosolyt, mely mindent elárul. Megérezni s elmondani végre, hogy mi vagyunk –...

Tovább...
 
   
 
   

Altató

Lassan veti ágyát a Napnak a Hold, Ilyen csendes este tán sohase volt. Alszik a város és pihen a táj, A csillagok égnek, daluk messze száll… Leszórták a földre az álmok hűs porát, Símogatva őrzik az emberek árnyát. De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát, A csillagok tovatűnnek, s árnyékod itthagyják… Aludj...

Tovább...
 
   

Búcsú

Susog a lomb, ha levele összeér, Szellő játszik rajta, mint kedvenc hangszerén. Ülök a fűben, s e lágy dallam elér, Fülembe mászik, így költözik belém. Képzeletem messzire szárnyal egy madárral, S szemével látom: hát ez lesz a virággal… Elhervad, és lassan a fűbe hajtja fejét, Csókot hint a földre, majd lehunyja szemét…...

Tovább...
 
   

Alkony a zárdában – Egy impresszionista vázlat

Már bíborrá érnek a lomha szép felhők,
És csendesen csillan a templomok oltára,
Aranyló pompában nyújtózik az erdő,
S távoli harangszó fekszik a zárdára.

Ragyától telt falra lomhán lép az este,
Poharak ölébe bújik meg az alkony,
Árnyas szobák fénye – gyermeklánynak teste,
S bús keresztek árnya nyúlik meg a sarkon.

Őszi
Tovább...

Tovább...