Verseskonyv-versek

Kategória: Álom

Álom versek. Kortárs és klasszikus versek az álmokról.

Repülés

Fekete ablakon nézem az éjszakai eget, Sötét madarak vágják az újhold tükrén a jeget. A rajta ütött lyukon, a lelkem látom, Egy sosem volt világban, álom szárnyon. Repülök. Alattam sűrű köd fedte tóba Befagyott halak sikítása száll tova. De hangjukat nem hallom már, Eltűnőben van a látóhatár. Repülök két semmi között,...

Tovább...
 
   

(F)élek

Menekülök, a végzet jön felém. Nincs erőm, hogy előle kitérjek. Kezeimmel kiutat keresnék. Nem hiszem, hogy van még esélyem. Csak egy rossz álom. Felriadok. Úgy tűnik még minden rendben, Nem kell keresnem hozzá több okot, Azt hiszem, egy kicsit már félek. Túl szép volt az álom. Hirtelen lett valós. Van rá ezer okom, Miért is legyen...

Tovább...
 
   

Ébredj…!

Színevesztett világban fekete-fehér emberek. A Nap már nincs az égen, a Hold is csak szendereg. Ezernyi csillagból csak egy van már az égen. Annak is fénye kihunyt réges-régen. Egy sötét alak rohan el mellettem, Arctalan fejemet kezembe temetem. Sikítás egy házból, majd néma csend. Riadtan állok. Itt már elveszett a rend. A fénytelen...

Tovább...
 
   

Nyomot hagyott…

Csak álom volt… de itt hagyott egy ébredésbe égett képet. Árnya fölém magasodott, mint egy baljós istenítélet. Rét, mező-mocsárvidékek. Tisztán érzem, hogy féltek valamit… könyörgök, kérek… Makacs vízió, felhőörvény. A leszálló köd homályosít éleket, s nincs kiút, ösvény. Erdőt és földet...

Tovább...
 
   

Altató

Dombok között nyugszom ma éjjel, Öle a völgye, pihen a vágy, Megvetetlenül számtalan emlék, És így mozdulatlan, maga az ágy… Éjjel egy szellő dúdolta dallam, Mint kagylónak szava a tengeren át, Lel meg a csöndben, és játszani szólít, Hegedűt, lantot és két fuvolát… Felkelek lassan, az ablakhoz lépek, A függönyön...

Tovább...
 
   

Álmodok

Szeretném ha valóra válnának álmaim. Nem lenne, csak szeretet és béke, S lebegnék magasban, egy tündér szárnyain. Tudom, megtörténhet, ha hiszek benne. Itt nincs kapkodás,örök a nyugalom, Nem hallom a világ durva zaját. Csak az lesz igaz, amit én akarok. Ezért álmodok. Álmodok tovább. Álmodok rétet, virágokat rajta, Álmodok...

Tovább...

A holdról a mélybe ugrani

Állok. Nézem azt a magam előtt lévő képet, Amiről azt képzelem, hogy az maga az élet. Várok. Talán arra, hogy változzon valami, Arra, hogy a saját üvöltésem már ne akarjam hallani. Az életem torz arca vicsorog bele arcomba, Bár megbotlom, de soha nem bukom bele ebbe a harcomba. Rettegek. Nagy, erős lánccal fog körül a magány, Mióta...

Tovább...