Tegnap megérintett a jóság…
oly kicsiny volt, mégis óriás
nyomot hagyott a leárnyékolt
szürkeségen az aprócska folt.
Duzzadt, nőtt… a lelkemre rajzolt.
A túlhajszolt szívemre
egy nyíló kis virágot.
A megfáradt hitemre
egy elfelejtett lángot.
Él! Talán még el nem tékozolt…