Nem szól a száj,
már nincs mit mondania.
Bármennyire fáj,
ez most kettőnk sorsa.
A toll sem ír.
Oly szavak nincsenek.
Halk, mint a sír.
Ezt leírni nem lehet.
Nem létezik költemény,
sem elbeszélés, sem próza,
sem közlemény,
sem kósza
üzenet, mely megértetné most Veled,
mi dúl bennem.
Érzésem, mi bent reked.
Csak hallgatok a csendben.

Pedig üvöltenék.
Kiadnám minden bánatom.
Szívesen megdöglenék,
csak szűnjön már e fájdalom.
Tépném hajam.
Elsüllyednék a víz alá,
csak ne halljam,
ne érezzem a szív szavát.
Összetörtem, porrá váltam.
Talpra állni képtelen vagyok.
Hol eddig biztosan álltam,
lábam most úgy sajog.
Menni kéne, futni,
rohanni, eliszkolni, menekülni,
innen messze jutni!
Boldogság tavában elmerülni.