Hogyha madár lennék,
Egész nap énekelnék.
Minden földi embernek boldogságot adnék.
Dallamaim új reményt adnának.
Mígnem egyszer ketrecbe zárnának…
Hogyha virág lennék,egész évben nyílnék.
Minden nap reggelén virágba borulnék.
Az emberek fentről hozzám hajolnának,
Bennem gyönyörködve leszakítanának…
Hogyha fa lennék,óriásra nőnék.
A vándor embernek mindig hűvöst adnék.
Minden földinek menedékem adnám,
Míg egyszer csak testem tőből ki nem vágnák…
Hogyha folyó lennék,csendesen folynék,
Vizemmel minden élőlényt éltetnék.
Forró napokon hűsíteném a testet.
Míg gátakkal el nem zárnának engem…
Hogyha föld lennék,mindig teremnék.
A természet kincsét féltőn védelmezném.
Lassan forognék a talpak alatt.
Tudom,egyszer engem is elpusztítanak…
Sosem tisztelnének,ez az én bánatom.
Kinek is mondhatnám el panaszom?!