A nyarat, TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

Csendbe beburkoló

Az éj-alkonyati tájék.

Takaró már sötét.

Tiltakozom a vágy ellen,

Nem engedem, hogy temessen.

            *

Alkonyodó a nap,

Elmegy, meleget itt hagyja.

Állat is árnyékban.

A  föld porába  lehúzzon,

Feszes lelkem összezúzom.

            *

Poros a levegő,

Meleg és karcoló kvarccal.

Por, mint egy éles kés.

Tiltakozom, hogy szeressen,

Meleg szeme rám nevessen.

*

A meleg napsugár,

Felleget is elzavarja.

Gyenge a fuvallat.

Selymes mosoly szunnyad arcán,

Nem tudja, hogy mi vár még rá.

            *

Erdei, fülledtes

A levegő, tisztás fölött.

Friss, jó szénaillat.

Tiltakozom vehemensen,

A szerelem heve ellen.

            *

Sok-ezernyiszínű

A Napnak meleg sugára!

Szellő nagyon meleg.

Csodálkozó nagy szemekkel,

Szenvedélyem erejével.
*

Friss a szénaillat!

Ezt hordja szerte szét a szél.

Benne jó aludni.

Tiltakozom, mert nem lehet

Szeretnem más embereket.

            *

Pázsit olajzöldes

És nagyon bizsergős fekhely.

Jó puha derékalj.

Egyet, kit mellém tett az ég,

Őt sírig kitartva elég.

            *

Napfényt eltakarja,

Pár bárányfelhőcske csokor.

Nap oly’ erősen tűz.

Nyugodtan csak így alhatok,

Szívem helyén egy jégburok.

            *

Napfény, vadul táncol

És rezegteti a rétet.

Hőség lett a főúr!

Érzés értsd meg, hagyj magamra,

Szenvedély te menj a francba.

            *

Mesés, szép alkonyat,

Rubint fényében úgy csillog.

Jó meleg az este.

Olvadni ez soha nem fog,

Lehet akár kétezer fok.

            *

Este, csendben halkul

Az ordítóan vörös ég.

Sötét, pelerinje…

Viszlát, szerelem és vágyak,

Engedj, hogy hazataláljak.

Vecsés, 2016. július 23. – Kustra Ferenc — A HIAQ -kat – kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:”Érzelmi vihar”.