Változik az ég, s változik a Föld,

ami egykor sivatag volt, ma zöld.

Erdők és mezők tűnnek el örökre,

lassan rátalálunk az utolsó rögökre.

 

Egyre kevesebb a növény és állat,

a hajdani élet hamar múlttá válhat.

Pusztul minden, s nehéz útját állni,

a jóra, a szépre nem elég csak várni.

 

Barátságok, szerelmek múlnak el,

megkönnyebbülést senki nem lel.

Betegségek, járványok hódítanak,

hazug szavak méregként bódítanak.

 

Családok tengődnek, fogy a remény,

a valóság fájdalmas, s igen kemény.

Világunkat háborúk gyújtják lángra,

igazán nem kerestek gyógyírt a rákra.

 

Az emberi faj a végzete felé rohan,

ezt nem akarják felfogni még sokan.

Mindezen változtatni nem lehetetlen,

bár ne lenne az értelem oly tehetetlen.