Valamikor réges – régen,

Két szívet hordozott magában a lélek.

Egyek voltak és boldogok.

Ám, az idő múlásával kettészakadt e lélek,

Szeretetlenség ereje, mi eltávolította végleg.

Azóta keresik egymást e földi világban,

De, nem lelik igaz párjukat,

Az életek egymásutánjában.

Egymás iránti tiszta, őszinte vágy,

S egy magnetikus szál, mi köti össze őket!

Így találnak egymásra, egyik földi életükben.

A lelkek szabadok és felismerik egymást,

Feltör közöttük az ősi egység, varázs,

Felejthetetlen, földön túli érzés és vágy!

Lélekben eggyé olvadnak, mint régen,

S az égiek, áldásukkal pecsételik végleg.

Szeretet fényében ragyog lelkük,

Az úton együtt mennek tovább,

Tudják, egymás nélkül nem léteznek már!

A szeretet lángja fénylik szívükben,

Így őrzik az egységet lelkükben!