Nem félek… ma erősebb vagyok így, gyengén.
Halvány a pengeélen táncoló árnyam,
ott felejtettem abban a szürkeségben…
hol sokáig járt a lelkem feketében.
Ma színeket bontok remény sugarában.

Elég ennyi! Nem kell az egész világ.
Szívemmel fogom és csak annyit ölelek,
amennyit átérek , s meg is érzek vele.
Nem érdekel gőg, sem számszerű tételek.
Ennyi kell! A szabad lélegzetvétele.