Nem elölről, újrakezdtem…
volt térképem, kézzel rajzolt.
Nem kidobtam, félretettem,
mit egy gyerek jól átgondolt.
Szín és vonal már életlen,
mit valaha mélyre karcolt,
felszín alá, buzgón, hévvel,
vágy-vezette átéléssel…

Villanások furcsa ködben…
Honnan,hová, “minden áron”?
Lidércálom hol-volt, hol-nem,
visszhangom ül lepkeszárnyon.
Hol tartok épp? Tudja, Isten…
Bocsáss meg, s én megbocsájtom…
Ostobán szól, mégis bölcsen.
Nem elölről, újrakezdtem…