Ha meghal a csend
Elfut a lélek
Küzd az értelem
Irtózatos végtelennel
A percek órákká nőnek
De néha megáll az idő
Csak azért, hogy tovább szenvedj
Hogy ne hidd azt, minden örök
És amíg küzdesz a léttel
Érzed, a nemlét erősebb
Két szárnyát kitárja feléd
Fényeket álmodó csönd lesz