Puha talpacskákon hosszú útját rója,
szöszke angyalhaja száll a kósza széllel,
féltő mozdulattal édesanyja óvja,
mert a végtelenbe magasságot kémlel,

nyálas cukordarab ruhácska zsebében
szöszöcskéhez tapad, úgy várja a sorsát,
míg az apró gyermek kószál a mesében,
minden nagy titokba beleüti orrát,

maszatos arcocskán bogárszemeiben
huncutka pillantás nyugtázta a csendet,
tétován kotorász apró zsebeiben,
mélyben kincsekre lel, bogárkákat reptet,

nagy titkokat fürkész, lábujjhegyen tipeg,
mindent tudni akar – kalandorrá válik,
zsebében kincsei, cukorka és zsineg –
ujjacskái hegyén felér a világig.